Számos beszámolót olvasunk, ahol a kórházi tartózkodás alatt a beteg olyan fertőzést kap el, amelyet aztán hónapokon keresztül kell kezelni. Nem egy eset végződik halállal – holott az adott alapbetegség ezt egyáltalán nem tenné indokolttá.
Igen, a volt miniszter örülhet.
Van olyan gyermek, akinek 35 fokban végezték a mandulaműtétjét. Mint a régi „szép” időkben. Klíma sem a műtőben, sem az osztályon nem volt. El is fertőződött, a gyermeket mentővel kellett visszavinni a kórházba. A műtétek halogatása is gyakran vezet az amúgy nem végzetes betegséggel küzdő halálához. Nincs orvos, nincs időpont, nincs műtő, nincs műszer, nincs személyzet. Ha van, balkáni állapotokkal kell megküzdenie mind a betegnek, mind az egészségügyi személyzetnek.
A sürgősségi ellátás is romokban. Időseknek, gyerekeknek kell 6-10 órát tölteniük várótermekben, kiszolgáltatott, emberhez méltatlan körülmények között. Az sem ritka, hogy a beteg kénytelen maga gondoskodni a saját ellátásáról, ha a területileg illetékes kórházban nincs röntgen, CT, labor. Ekkor másik intézményt kell keresnie, ahol ezek az egészségügyi alapellátások elérhetők - és ahol, ha sikerül egyáltalán időpontot kapnia, szintén várakoztatják majd hosszú órákon keresztül.
Van, aki az ellátásnélküliségbe, és van, aki a korszerűtlen, fertőzésveszélyes beavatkozásba hal bele.
Ez az egészségügy 24. órája. Sőt, félő, hogy a 25.