Nemcsak képeket, de történeteket is kapunk tőletek. Megrázó, szívfacsaró történeteket, felesleges emberi szenvedésekről, halálokról.
Tükröt tartunk az egészségügynek, és ennek a tükörnek ólomsúlya van.
Normális az, hogy senkinek nem tehetjük fel a kérdést: MIÉRT?
Lehetetlen, hogy ne legyen felelős! Lehetetlen, hogy senki sem tehet arról, hogy itt tartunk ma!
Valaki hagyta tönkremenni az egészségügyet! Valaki felelőtlenül gazdálkodott az államkasszával! Valaki nem mérte fel, hogy emberek millióit veszélyezteti azzal, hogy még az alapellátás sincs megoldva! Valakinek felelnie kell azért, hogy ma Magyarországon életüket veszítik emberek, mert nem kapnak időben megfelelő ellátást vagy mert felülfertőződnek!
Véget kell vetni annak a szemléletnek, hogy ez egy következmények nélküli ország! Elég volt a hazudozásokból! Elég volt a felelősség-hárításból! És elég volt abból, hogy magyar emberek életébe kerül ez a szakértelem nélküli, arrogáns felelőtlenség!
Íme egy történet. Egy a sok száz közül. A magyar egészségügy egyik áldozatáról szól. Reméljük, olvassa az is, akinek a lelkén szárad a halála.
„Testvérem hasnyálmirigy-daganatát októberben diagnosztizálták egy dél-dunántúli kórházban. Azonnal a budapesti Onkológiai központban dolgozó ismerősét hívta, aki elintézte, hogy ott gyógykezeljék. Egyéb orvosi okok miatt csak december elejére tűzték ki a daganat-eltávolító műtétet. Úgy látták, hogy nem lesz egyszerű, de eltávolítható. A műtétre bevitték. A műtőasztalon feküdt, már minden cső lógott belőle és csak az altatóorvost várták, aki késve, de megjelent a következő mondattal: "Hát ti? Nem olvastátok reggel az e-mailt? Idén már nem végezhetünk műtéteket, mert nincs rá pénz!" majd a testvérem fölé hajolt és megállapította, hogy meg van fázva, így el kell halasztani a műtétet. (Semmi baja nem volt.) Januárban, amikor lett rá pénz, újra bevitték a műtőbe, ahol a feltárás folyamán megállapították, hogy a daganat azóta olyan helyre nőtt, ami már nem műthető, majd visszazárták. Ilyen betegségnél egy hónap az életben maradást is jelenthette volna. A műtét után fertőzést kapott. Egy másik dél-dunántúli kórházban kezelték tovább, de elkönyvelték rákosnak és enyhén szólva sem tettek meg mindent az életéért. Testvérem június 26.-án végül feladta a harcot.”