A vasárnapi nap folyamán, alig néhány óra alatt több ezer személyes történet érkezett be a TISZA által létrehozott email-címre. Ezekben a levelekben elvesztett szülőkről, gyerekekről, összeomlott vállalkozásokról, magukra hagyott egészségügyi dolgozókról és családokról számoltak be.

• Orvosok és ápolók írták meg, hogyan hagyta őket magára a kormány, miközben lehetetlen körülmények között kellett küzdeniük.

• Vállalkozók osztották meg, hogy a lezárások alatt támogatás híján kénytelenek voltak bezárni.

• Családok tettek tanúbizonyságot a kormánytól elmaradt segítségről, amely szinte ellehetetlenítette a mindennapi életet.

Az adásban őszintén beszéltek az egészségügyben uralkodó kaotikus állapotokról, a felelőtlenségről és a kompetens döntések hiányról, amelyek nemcsak a frontvonalban dolgozókat, hanem minden magyar állampolgárt sújtottak. Ez a járvány nem a kormány „harcosainak klubjáról” szólt, hanem a magyar emberek mindennapi küzdelmeiről, veszteségeiről és kiszolgáltatottságáról.

Miért hagyta magára a kormány a magyar embereket?

A frontvonalban dolgozók védőfelszerelés nélkül, protokollok hiányában, elavult eszközökkel és alulfizetett ápolókkal küzdöttek. Nem segített a helyzeten az sem, hogy Magyarországon feleannyi nővér jut ezer páciensre, mint az uniós átlag. Hogyan merik azt mondani, hogy nem volt szakemberhiány, amikor a kórházak írásos beszámolói ezt egyértelműen cáfolják? Milyen siker az, ha az egészségügyi dolgozók a saját életük kockáztatásával, embertelen körülmények között próbálták menteni, ami menthető? Hogyan lehet dicsekedni, amikor Magyarország világszinten harmadik lett a Covid-járvány alatt elhalálozott betegek arányában?

Ausztriában 49%-kal, Romániában 30%-kal, Szerbiában 49%-kal volt alacsonyabb a halálozási arány. Magyarország világszinten az egyik legsúlyosabban érintett ország volt. Ez lenne a „kanyarban előzés”, amiről Orbán Viktor beszél?

Kik nyerészkedtek, miközben emberek haltak meg?

Használhatatlan lélegeztetőgépek, köztes cégeken keresztül túlárazott vakcinák, 16 milliárd adóforintot felemésztő, de soha fel nem épült oltóanyaggyár. Miért kell a Nemzeti Együttbűnözés Rendszerében valakinek mindig jól járnia, miközben a magyar emberek életüket és megélhetésüket veszítették el? 300 milliárd forint túlárazott, használhatatlan lélegeztetőgépre, 55 milliárd forint Sinopharm vakcinára, amik a szabályos beadásra alkalmatlan tűvel érkeztek és a többi vakcina többszörösébe kerültek. Enyhén szólva gyanús, de valószínűleg bűncselekményekkel terhelt beszerzésekről van szó. Hol van a pénz, ami az egészségügy megmentéséhez kellett volna?

Miért kellett megtiltani az orvosoknak és ápolóknak, hogy nyilatkozzanak a valós állapotokról? Miért engedte a kormányzat csak a propagandát az egészségügyi intézmények közelébe?

Miért nincsenek válaszok?

A kormány sikert kommunikál, miközben nincs poszt-Covid ellátás, az egészségügyi dolgozók nem kaptak a mai napig semmilyen mentális segítséget, és a kórházi adósságok napról napra nőnek. Nem kellett volna meghalnia ennyi embernek, ha a magyar egészségügyi rendszer nincs ilyen rettenetes állapotban. Az igazság az, hogy az egészségügyet már a járvány előtt is kivéreztették, és azóta az csak még tovább romlott. A helyzet most rosszabb, mint valaha.

• Jelenleg már több, mint 200 kórházi osztály van zárva, és számos szakorvosi ellátást teljesen megszüntettek.

• Magyarország feleannyit költ az egészségügyre, mint az uniós átlag, pedig az egészség a túlélés záloga.

• Az EU által befagyasztott 8000 milliárd forintból 900 milliárd forint mehetett volna az egészségügyre, de ezt nem kapjuk meg – a kormány hibái miatt.

• Az egészségügy működéséhez minimum 500 milliárd forintnyi plusz forrásra lenne szükség, de a kormány inkább irodákra, kastélyokra és presztízsprojektekre költ.

Ez nem csak egy elhibázott rendszer következménye – ez emberéletekbe kerül nap mint nap. Hogyan lehet ezt sikerként kommunikálni?

A Covidról való kommunikáció ismét megmutatta, hogy a Karmelita ablakából egy teljesen más Magyarország látszódik. Mintha a kormány egy másik dimenzióban élne.

A TISZA mély együttérzését fejezi ki mindenkinek, akiben fájó sebeket tépett fel a kormánypropaganda.

Talán még soha ilyen egyértelműen nem lehetett érezni azt, amit a magyar emberek gondolnak a kormányzati handabandáról: Elég volt.