Miért van az, hogy egy kisebb vagyont kell különórákra költeni, ha azt akarod, hogy a gyerekednek valódi esélye legyen a jövőben?
Minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke sokra vigye. Régen az iskola elég volt ahhoz, hogy egy szorgalmas diákból orvos vagy mérnök legyen, ma viszont azt látjuk, hogy az állami oktatás önmagában már nem elég. Nyelvtanár, felvételi előkészítő, korrepetálás – valóságos iparág épült a hiányosságokra. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha fizetjük az adókat, miért kényszerülünk rá arra is, hogy a családi kasszából finanszírozzuk azt a tudást, amit az iskolában kellene megkapniuk?
Miért lett a minőségi oktatás luxuscikk Magyarországon?
PISA eredmények alapján a 15 éves magyar diákok több mint 25%-a funkcionális analfabéta szövegértésből. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik magyar gyerek úgy kerül ki az iskolapadból, hogy el tudja olvasni a betűket, de nem érti a szöveg tartalmát.
Az OECD jelentései folyamatosan kiemelik, hogy az Európai Unióban Magyarországon határozza meg a legerősebben a családi háttér a gyerek teljesítményét. Ha a szülők szegények, a gyereknek statisztikailag esélye sincs kitörni és diplomát szerezni.
Jelenleg 16 000 pedagógus hiányzik a közoktatásból. Különösen drámai a helyzet a természettudományos tárgyaknál és a nyelvtanároknál. Sok iskolában képesítés nélküli helyettesítők tartják az órákat, vagy egyszerűen elmarad a tanítás.
Ez nem a túlterhelt pedagógusok hibája, hanem a kormányzat tudatos rombolása.
Azzal, hogy alulfizetik a tanárokat és elavult tanterveket erőltetnek, szándékosan züllesztették le az állami rendszert. A központosítás csak rontott a feltételeken, a kormány gyakorlatilag magára hagyta a családokat. Akinek van pénze különórára, annak a gyereke boldogul, akinek nincs, az lemarad. Ez az esélyegyenlőség felszámolása, miközben az állam a felelősséget áthárítja a szülők pénztárcájára.