Téged is zavar, hogy miközben a kisembert a legkisebb szabálysértésért is megbüntetik, addig a milliárdos korrupciós ügyek főszereplői csak nevetnek a markukba?
Látjuk a jegyzőkönyveket, olvassuk a híreket a végrehajtó maffiáról, a kenőpénzekről és a rejtélyes körökről, mégsem történik semmi érdemi az igazán nagyokkal. Hogyan lehetséges, hogy az elmúlt évtized legsúlyosabb korrupciós botrányánál a nyomozás megáll a kisebb szereplőknél? Miért van az, hogy százmilliárdok tűntek el rokonoknál és barátoknál, miközben az adófizetői pénz „elveszteti közpénz jellegét”?
A kisboltot bezárják, ha nem ad nyugtát egy kifliről, de ha milliárdok vándorolnak magánzsebekbe az államkasszából, azt „gazdaságpolitikának” hívják.
Számos nemzetközi index alapján Magyarország évek óta az Európai Unió legkorruptabb tagállama. A jelentések szerint az „állam foglyul van ejtve”, tehát a bűnüldöző szervek nem függetlenek, hanem a politikai elit érdekeit szolgálják ki.
A Korrupciókutató Központ adatai szerint a kormányközeli cégek által nyert közbeszerzések jelentős részénél nincs valódi verseny. Ez lehetővé teszi a túlárazást, hiszen verseny hiányában az állam sokszor a piaci ár többszörösét fizeti ki ugyanazért a munkáért közpénzből.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal jelentései szerint Magyarország évek óta vezeti az uniós forrásokkal való visszaélések listáját. Az elindított nyomozások aránya nálunk kirívóan alacsony, a legtöbb ügyet az itthoni hatóságok „bűncselekmény hiányában” megszüntetik, még akkor is, ha a nemzetközi ellenőrök egyértelmű csalást tártak fel.
A tehetetlenség nem a hatóságok ügyetlenségéből fakad, hanem egy tudatosan kiépített rendszer eredménye. Az igazságszolgáltatás kulcsfontosságú szervei ma már sok esetben nem a bűnt üldözik, hanem politikai szűrőként működnek. Ami veszélyes lehetne a hatalmi elitre, ott a nyomozások láthatatlan falakba ütköznek, vagy megállnak az alsóbb szinteken, mielőtt elérnék a valódi felelősöket. A kormányzat a független intézményeket a saját befolyása alá vonta, létrehozva ezzel egy olyan kettős mércét, ahol a törvény teljes szigora csak az átlagemberekre sújt le, míg a kiváltságos körök számára a jogszabályok csupán ajánlások, nem kötelezettségek.
