Hogy lehet az, hogy miközben egy szűk réteg mindent megengedhet magának, addig a tisztességesen dolgozó többség napról napra küzd a megélhetésért?
Mindannyian azt tanultuk a szüleinktől, hogy ha szorgalmasan dolgozunk és tanulunk, akkor egyről a kettőre jutunk. Ma viszont azt látjuk, hogy Magyarország lassan kettészakad - kevés kiváltságos mindent megengedhet magának, miközben a szorgalmas emberek két-három műszak mellett is bizonytalanságban élnek. Jogos a kérdés, miért nem lehet már tisztességes munkával feljebb jutni?
Hogy lehet az, hogy ugyanabban az országban az egyik embernek milliárdos profit hullik az ölébe politikai hátszéllel, a másiknak pedig a kemény munka csak a létminimumra elég?
Az OECD társadalmi mobilitásról szóló jelentése szerint Magyarországon a legnehezebb kitörni a szegénységből az egész régióban. A számítások szerint egy alacsony jövedelmű magyar családban született gyermeknek átlagosan 7 generációra lenne szüksége ahhoz, hogy elérje az átlagjövedelmet.
A Magyar Nemzeti Bank vagyonfelmérése szerint a magyar lakosság felső 10%-a birtokolja a teljes lakossági pénzügyi vagyon közel kétharmadát. Ezzel szemben a társadalom alsó harmadának gyakorlatilag semmilyen tartaléka nincs, sőt, ők jellemzően nettó adósok.
Magyarországon működik az EU egyik leginkább "szegényellenes" adórendszere. Az ÁFA is a szegényebbeket sújtja jobban, ők a jövedelmük nagy részét kénytelenek élelmiszerre és rezsire költeni.
Ez a szakadék egy igazságtalan elosztási rendszer következménye.
A kormányzat olyan szabályokat hozott, hogy minél gazdagabb valaki, annál többet kap vissza az államtól, miközben az átlagembereket a világrekorder fogyasztási adókkal sarcolják. Az állam feladata a felzárkóztatás és az esélyteremtés lenne, de fordítva működik a rendszer, a közös forrásokat a már amúgy is gazdagok további gazdagodására csoportosítják át, miközben magára hagyják a társadalom nagy részét.