Előfordult már, hogy nem értél oda valahova, mert kimaradt a busz vagy sokat késett a vonat?
Bosszantó érzés tehetetlenül állni a megállóban, miközben otthon várna a család vagy épp munkába sietnél. Régebben lehetett tudni, melyik járat mikor indul, de mostanra már a bizonytalanság lett az úr. De miért van az, hogy miközben csillagászati összegekért épülnek autópályák és sportcsarnokok, vonatok siklanak ki és vezetékek szakadnak le?
Miért kellene elfogadnunk, hogy ha tömegközlekedéssel járunk, másodosztályú állampolgárként kezelnek minket, miközben szétesenek a járművek alattunk?
A vonatok több millió percet késnek évente. Ez a valaha mért legrosszabb adat, és ebben még nincsenek is benne a 6 percen belüli kisebb késések és azok a vonatok sem, amelyek el sem indultak.
A leggyakrabban használt mozdonyok átlagéletkora meghaladja a 40-45 évet. Mivel az elmúlt évtizedben elmaradtak a nagy volumenű járműbeszerzések, a gépek elöregedtek, ezért gyulladnak ki vagy robbannak le napi szinten a nyílt pályán.
A pályaállapot romlása miatt a magyar vasúthálózat jelentős részén állandó sebességkorlátozás van érvényben. Gyakori, hogy a vonatok a megengedett 100-120 km/h helyett csak 40-60 km/h-val tudnak közlekedni a balesetveszélyes sínek miatt.
A karbantartás és a megbízható működtetés nem fontos a döntéshozóknak, hiszen egy pontosan érkező vonat vagy busz mellett nem lehet ünnepélyesen szalagokat átvágni. A kormányzat évek óta tudatosan elhanyagolja a közlekedési hálózatot és a járműveket. A probléma oka nem a pénzhiány, hanem a rossz fontossági sorrend. A presztízsberuházások előtérbe kerültek a kormány számára, az emberek biztonsága és ideje kárára.