Emlékszel még, amikor azzal kampányoltak, hogy „nem leszünk adósrabszolgák”, és hazaküldték az IMF-et? Ehhez képest ma minden magyar újszülött milliós adóssággal jön a világra.
2010-ben Orbán ígérete az államadósság elleni harc volt. „Nem leszünk gyarmat!”. De nézzünk rá a számokra: az államadósság sosem látott magasságokban van, nominálisan a többszöröse a korábbinak. Hogy lehet ez? Miért van az, hogy miközben az államkassza üres, a kormány gigantikus hiteleket vesz fel? A valóság az, hogy a „szuverenitás” ára az eladósodás, csak most nem az IMF-nek, hanem a piacnak és keleti országoknak tartozunk, amit még az unokáink is nyögni fognak. A kormány elvesztette az adósság elleni háborút.
A 2024-es költségvetésben az államadósság kamatkiadásai elérik a 3000 milliárd forintot. Többet költünk csak a hitelek törlesztésére, mint a teljes magyar állami egészségügyre vagy az oktatásra összesen. A befizetett adóink jelentős része tehát nem a szolgáltatások fejklesztésére megy, hanem a hitelezők zsebébe.
Míg a nyugati hitelek feltételei átláthatóak, a kormány egyre többször fordul Kelet felé. 2024-ben derült ki, hogy egyetlen gigantikus, 1 milliárd eurós hitelt vettek fel kínai bankoktól, amelynek a részleteit titkolják. Ezek a konstrukciók pénzügyi függőségbe taszítják az országot.
2010-ben kb. 20 ezer milliárd forint volt az államadósság, ez ma már átlépte a 65 ezer milliárd forintot. Nominálisan a kormány majdnem megháromszorozta azt az adósságot, ami ellen elvileg harcolt.
A helyzet drámai romlása a kormányzati döntések következménye. Mivel a jogállamisági problémák miatt nem férünk hozzá a sokszor "ingyenes", vissza nem térítendő uniós forrásokhoz, a kormány kénytelen a piacról hitelt felvenni drága kamatokkal, hogy a gépezet működjön. A felelőtlen költekezés lyukat ütött a költségvetésen, amit most a jövő terhére foltoznak be. A „függetlenségünk” illúzió, pénzügyileg kiszolgáltatottabbak vagyunk, mint valaha.