Egyre nehezebb az élet a kistelepüléseken

Egyre nehezebb az élet a kistelepüléseken

2025. december 18., csütörtök

Egyre nehezebb az élet a kistelepüléseken

2025. december 18., csütörtök

Téged is elszomorít, amikor végigsétálsz a szülőfaludon és látod az üres házakat, a bezárt boltokat, és azt érzed, hogy lassan, de biztosan megszűnik az élet a településen?

Aki kistelepülésen él, a saját bőrén érzi a leépülést.

Ami régen helyben elintézhető volt, az mára logisztikai rémálommá vált. Több mint 500 postát zártak be az elmúlt években, több száz faluban szűnt meg a helyi orvosi ügyelet, és ahol volt helyi iskola, ott ma már hajnali buszozás vár a gyermekekre. Sokan látjuk, hogy a falvainkból menekülnek a fiatalok, mert helyben nincs semmilyen lehetőség.

De ha a szlogenek szintjén a „vidék a nemzet kincse”, akkor miért hagyják elsorvadni?

Miért kellene elfogadnunk, hogy aki nem nagyvárosban él, annak kevesebb jár a közszolgáltatásokból, az orvosi ellátásból vagy épp a biztonságból
?


  1. Az Országos Kórházi Főigazgatóság adatai szerint közel 1000 háziorvosi körzet tartósan betöltetlen Magyarországon. Ezek elsöprő többsége kistelepülésen található, ami azt jelenti, hogy több mint félmillió ember él olyan helyen, ahol nincs állandó helyi orvos.


  2. A legutóbbi népszámlálás adatai megmutatták, hogy Magyarország településeinek több mint kétharmadában csökkent a lakosságszám az elmúlt évtizedben. A fiatalok elvándorlása miatt a falvak elöregednek, sok kistelepülésen ma már háromszor annyi a nyugdíjas, mint a gyermek.


  3. Az állam az úgynevezett szolidaritási hozzájáruláson keresztül évente több mint 300 milliárd forintot von el a településektől, amit nem a vidéki közszolgáltatások javítására, hanem a központi költségvetés lyukainak tömködésére fordítanak.


Ez a folyamat nem véletlen eredménye, a kormányzat évről évre szűkíti az önkormányzatok mozgásterét és veszi el a forrásaikat. Elvették a gépjárműadót, elvonták az iparűzési adó jelentős részét, így a helyi vezetőknek lassan a fűnyírásra sem marad pénzük, nemhogy fejlesztésre.

Az állam az alapvető szolgáltatásokat ma már nem kötelességnek, hanem felesleges kiadásnak tekinti - ami „nem éri meg” anyagilag, azt bezárják vagy leépítik, figyelmen kívül hagyva az ott élő embereket. Ezzel gyakorlatilag magára hagyták a vidéket, és a saját otthonukban tettek másodosztályú állampolgárrá százezreket.