Miért van az, hogy egy átlagos fizetésből lehetetlen kigazdálkodni egy egyszerű panellakást, de még egy albérletet is?
A lakhatás költségei teljesen elszakadtak a valóságtól. Sokan a fizetésük felét, vagy még annál még többet csak arra költik, hogy legyen hol aludniuk, miközben a saját otthon gondolata álom marad. Habár a kormányzat éveken át hirdette a családok támogatását, jogosan merül fel a kérdés, hogy ha annyi segítséget kaptunk, miért nehezebb ma lakáshoz jutni, mint tíz-húsz évvel ezelőtt?
Miért kerül egy magyar nagyvárosban lassan ugyanannyiba az albérlet és a négyzetméterár, mint nyugaton, miközben a béreink a közelében sincsenek az ottaniaknak?
Az Eurostat adatai szerint 2015 és 2023 között az Európai Unióban Magyarországon emelkedtek a legnagyobb mértékben a lakásárak. A drágulás mértéke meghaladta a 180%-ot, ami messze lehagyta a bérek növekedési ütemét.
Budapesten egy átlagos lakás bérleti díja elviszi a fizetés felét. A pénzügyi ajánlások szerint ennek maximum 30%-nak szabadna lennie - a magyar tehát hónapról hónapra a jövőjüket élik fel, mert nem tudnak félretenni.
A Magyar Nemzeti Bank lakáspiaci jelentései több alkalommal is rámutattak, hogy az állami támogatások bejelentése után a lakásárak szinte azonnal megugrottak. A támogatási összegek 60-70%-a közvetlenül beépült az eladási árakba, vagyis a pénz az eladók profitját növelte, nem a vevők terheit csökkentette.
Az árak robbanása nem véletlen, hanem a kormányzati beavatkozások egyenes következménye. A piactorzító támogatások szinte azonnal beépültek az árakba, így a pénz valójában nem a családoknál maradt, hanem az eladóknál és az építőipari lobbinál landolt. Az állam elmulasztotta a megfizethető bérlakásprogramok elindítását, és hagyta, hogy a lakhatás spekulációs üzletté váljon, így most a magyar családoknak európai árakat kell megfizetniük a magyar fizetésükből.