Miért van az, hogy lassan egy csekk befizetéséért és az alapvető élelmiszerekért is a szomszéd városba kell utazni?
Sorra zárnak be a posták, szűnnek meg a vasútállomások és tűnnek el a helyi kisboltok. Ami régen helyben elérhető volt, az mára csak egy szép emlék. Ezzel nemcsak kényelmetlenséget okoznak, hanem a helyi közösségek utolsó találkozási pontjait is felszámolják. Mindez alapvető nehézség az időseknek, akik autó és megfelelő tömegközlekedés nélkül lassan teljesen el vannak vágva a külvilágtól. Jogosan érezzük úgy, hogy a sorsunkra hagytak minket.
De miért kellene elfogadnunk, hogy vidéken élni lassan másodosztályú állampolgárságot jelent, miközben ugyanúgy fizetjük az adókat, mint bárki más?
A Magyar Posta 2022 őszén jelentette be, hogy „ideiglenesen” szünetelteti a működést 366 postahivatalban. Ebből számos hivatal azóta sem nyitott újra, vagy az önkormányzatoknak kell fizetniük a működést az állam helyett. Ezzel települések százai maradtak helyi szolgáltatás nélkül.
2023 augusztusában a Lázár János vezette minisztérium döntése alapján 10 vasúti mellékvonalon szűnt meg a vonatközlekedés. Ez kifejezetten a vidéki térségeket érintette hátrányosan, ahol a vonatpótló buszok sokszor kényelmetlenebbek, lassabbak, és a kiszámíthatatlanság miatt tovább nehezítik a munkába és iskolába járást.
A KSH adatai szerint drámai ütemben tűnnek el a kisboltok Magyarországról. Csak 2022 második felében és 2023 elején közel 4000-5000 kiskereskedelmi egység szűnt meg. Az energiaárak emelkedése és a vásárlóerő csökkenése miatt rengeteg faluban az utolsó vegyesbolt is bezárt.
A kormányzat elvonta a forrásokat és a döntési jogot az önkormányzatoktól, sőt, a helyben megtermelt adóbevételeket is központosították.
A helyi közösségeknek egyszerűen nincs miből fenntartaniuk a szolgáltatásokat. Az állam úgy viselkedik, mintha a településüzemeltetés a nyerészkedésről szólna, nem pedig a közszolgálatról. Habár a választások idején fontos a vidék szavazata, addig a kormány a hétköznapokban magára hagyta a településeket, mert a postát vagy a rendelőt fenntartani a szemükben már „nem éri meg”.