Magyar Péter beszélgetőtársa Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes, pszichológus és a párt társadalompolitikai szakértője volt. A diskurzus középpontjában az emberi méltóság, a szociális igazságosság és a rendszerszintű változás igénye állt.

Bódis Kriszta pályáját és elhivatottságát ismertetve hangsúlyozta, hogy alkotói és társadalompolitikai tevékenysége mindig egymásra épült. Mint mondta, a dokumentumfilmezésen keresztül jutott el a hátrányos helyzetű térségek valóságához, amely később a „Van Helyed” Alapítvány és a hozzá tartozó rendszer megalkotásához vezetett – egy olyan, az oktatásra és közösségépítésre épülő modellhez, amely a társadalmi integrációt szolgálja.

A beszélgetésben mindkét fél személyes hangvételben idézte fel a rendszerváltás időszakát.
Bódis Kriszta elmondta, hogy ellenzéki családban nőtt fel, ahol a Szabad Európa Rádió szólt éjszakánként, és a politikai szabadság reménye a mindennapok része volt. A rendszerváltást „csodának” nevezte, ám rövid időn belül csalódást keltett számára, hogy a gazdasági átalakulás következményeként tömegek kerültek kilátástalan helyzetbe.

„Nagyon gyorsan elkezdett szétnyílni az olló, és a szegénységben élő emberek egyszerűen eltűntek a statisztikákból is” – fogalmazott. A későbbi években ez a tapasztalat vezette ahhoz, hogy kilépjen a közmédiából, mert – mint mondta – „a valóság feltárását már nem tűrte meg a televízió”.

A TISZA társadalompolitikai szakértője szerint Magyarországon jelenleg „nincs társadalompolitika”.
Kritikája szerint a kormányzati működés nem az emberek szükségleteire, hanem szűk érdekcsoportok gazdasági érdekeire épül. Ennek eredményeként a szolgáltatások – az oktatástól a szociális ellátásig – nem a közjót, hanem a hatalom fenntartását szolgálják.

Bódis Kriszta úgy véli, az ország jövője csak rendszerszintű átalakulással biztosítható: „Nem jó gyakorlatot hoztunk létre, hanem modellt. A Van Helyed arról szól, hogyan kellene működnie egy igazságos államnak.”

Kiemelte: a gyerekek oktatási esélyeinek egyenlősége és a helyi közösségek megerősítése nélkül nem lehet hosszú távon fenntartható társadalmat építeni.

A beszélgetés egyik legerősebb üzenete az emberi közösség és az egymás iránti felelősség hangsúlyozása volt. Bódis Kriszta szerint „a társadalom úgy működik most, mint egy test, amelyben a kéz kiszúrja a szemet” – utalva arra, hogy a társadalmi csoportok közötti megosztottság mesterségesen fenntartott és a hatalom érdekeit szolgálja.

Magyar Péter ehhez kapcsolódva hangsúlyozta: „Azoknak sem jó, akik felül vannak. A vagyon és hatalom rabszolgáivá váltak. Az emberek végül nem a gazdagságra, hanem a jóságra és az emberi méltóságra emlékeznek.”

Bódis Kriszta szerint a gazdasági és erkölcsi egyensúly helyreállítása nemcsak morális, hanem gazdasági szükségszerűség is. „A tudásba és az emberekbe fektetett bizalom nélkül nincs gazdasági növekedés sem” – mondta.

A beszélgetés végén Bódis Kriszta arról beszélt, miért vállalta a társadalompolitikai szerepet a pártban: „A TISZA adja vissza azt a reményt, amit az előző rendszerváltás után elveszítettünk – hogy rendszerszintű változás lehetséges. Azért ülök itt, mert még mindig van mit tenni.”

Magyar Péter hozzátette: a TISZA célja, hogy új alapokra helyezze a társadalmi párbeszédet és a közösségi felelősséget: „A mi feladatunk, hogy visszaadjuk az embereknek a hitet: érdemes együttműködni, érdemes hinni abban, hogy az ország mindannyiunké.”

A beszélgetés nem csupán két ember személyes tapasztalatcseréje volt, hanem egy szélesebb társadalmi tükör: hogyan jutott el Magyarország a rendszerváltás eufóriájától a mai szociális feszültségekig, és hogyan lehet ebből újra közösséget építeni. A TISZA politikai célkitűzései ebben a keretben egyértelműen megfogalmazódnak: emberközpontú, szolidáris, a valóságra építő társadalompolitika megteremtése.