Egy 15 éves fiatal szavai emlékeztettek rá, miért állunk össze október 23-án: hogy a megosztottság helyett a bizalmat, a gyűlölködés helyett a hidakat válasszuk. Bence beszéde nemcsak múltunk hőseire nézett vissza, hanem kimondta a jelen felelősségét is: együtt, tégláról téglára kell felépítenünk egy emberséges, szabad Magyarországot.

„Mit jelent a szabadság? Ezt a kérdést tette fel több százezer magyar, és ezt a kérdést tesszük fel ma mi is. Ezért harcoltak nagy elődeink: Petőfi, Széchenyi és Nagy Imre is. Ma, október 23-án történelmünk egyik legfontosabb eseményét ünnepeljük.

Évek, évtizedek óta összegyűlünk, és magyar a magyarral emlékezik meg arról, hogyan harcolt valamikor egész nemzetünk azért, hogy szabad országgá válhasson. Ez a nap arról szólt, szól, és arról is szólni fog, hogy legfontosabb értékünk a kapocs: közös nemzetünk tudata.

Hogy képesek vagyunk összefogni, képesek vagyunk egy célért harcolni; hogy mi, magyarok képesek vagyunk egyként tenni egymásért. Valamikor itt, Budapesten hősi nők és férfiak ezrei álltak. Ezeket a köveket koptatták lábaik, és ezeken az utcákon áldozták életüket a mi jövőnkért – azért, hogy most itt lehessünk szabad emberként.

Hogy egy olyan országban élhessünk, ahol a kultúra szabad, a véleményünk a sajátunk, és az információ független. Ma mi ugyanezért a célért állunk itt, amiért ők harcoltak: nemzetünk szabadságáért, mindannyiunk szabadságáért.

Azért, hogy országunk ne a megosztottság, hanem a bizalom hazája lehessen. Hogy vezetőink ne kihasználjanak, hanem értünk dolgozzanak. Hogy tégláról téglára, a legkisebbtől a legnagyobbig építsenek fel egy új hazát.

Egy országot, amely gyűlölködés helyett hidakat épít magyar és magyar között, kihasználás helyett pedig valódi párbeszédet választó és politikus között. Most itt állok 15 évesen, és mindenkihez szólok. Hiszek abban, hogy a fiataloknak meg kell adni a lehetőséget, hogy képviseljék magukat, és van szerepük a magyar politikában.

Hogy csak velük lehetséges a jövő országának építése. Mindannyian azért állunk itt, hogy ne béklyóba verve nézzük, ahogy kifosztják országunkat, és tönkreteszik társadalmunkat. Most lehetőségünk van a változásra.

Lehetőségünk van arra – és ez talán az utolsó lehetőség is egyben –, hogy visszaszerezzük hazánk attól a maréknyi, erkölcstelen politikustól, akik országunk nyakát szorítják telhetetlenül, miközben magyart magyar ellen uszítanak. Ez nem egy választás párt és párt között. Ez egy választás arról, hogy együtt akarunk mindannyiunk számára jövőt teremteni Magyarországon, vagy végleg lemondunk szabadságunkról.

Ez nem vidéki vagy városi, fiatal vagy idős közötti vita. Nem konzervatív vagy liberális ideológiák összecsapása. Döntés a mi jövőnkről, döntés a magyar jövőről, döntés nemzetünk jövőjéről.

Ahogy itt állunk némán, emlékezünk. Emlékezünk arra, kik voltak előttünk. Emlékezünk azokra, akik miatt itt állhatunk.

De közben mindannyian teszünk is – azért, hogy megadjuk a lehetőséget. Nekünk, fiataloknak, és az utánunk következőknek is.

Hogy kiálljunk hazánkért. Hogy a múlt harca, a jelen nehézségei és a jövő ígéretei egy mondatot harsogjanak: Szabadságot a magyaroknak, szabadságot mindannyiunknak.