Magyar Péter és a TISZA úgy vélték, hogy a miniszterelnök olyan retorikát alkalmazott, ami inkább egy elbizonytalanodott kamasz fiúra emlékeztetett, mintsem egy ország vezetőjére.

A beszédben nem esett szó Magyarország égető problémáiról, mint például az egészségügy kritikus helyzete, ahol a klímaberendezések hiánya miatt elmaradnak a gyermekműtétek és létfontosságú kezelések. Nem említette a széteső oktatást, a tanár-, orvos- és ápolóhiányt, valamint a közszolgáltatások széthullását, például a MÁV leállását. Különösen hiányolták, hogy a miniszterelnök nem foglalkozott a 60%-os élelmiszerinflációval, a magyar vidék kiürülésével, illetve azzal, hogy közel egymillió magyar hagyta el az országot Nyugat-Európába.

Orbán beszédében csak érintőlegesen foglalkozott a demográfiai helyzettel, anélkül, hogy szembenézett volna azzal a ténnyel, hogy kormányzása 14 éve alatt soha ilyen kevés gyermek nem született Magyarországon, mint idén. Az ország belső problémáiról szólva egyáltalán nem beszélt a hárommillió létminimum alatt élő magyar állampolgárról, és érthető módon nem tért ki a családját érintő, mindent átható korrupció kérdésére sem.

Orbán beszéde olyan fogalmakat és kifejezéseket tartalmazott, mint a „világrendszerváltás”, a „latte avokádó” és a „konnektivitás”, ami sokak számára távolinak és irrelevánsnak tűnt a magyar emberek mindennapi problémáihoz képest. A kritikusok szerint, ha ez a stratégia folytatódik, Orbán nem fogja elnyerni a választók bizalmát a következő választásokon. A magyar emberek legkésőbb 650 nap múlva új vezetőt és irányt választhatnak, és a jelek szerint nem a jelöltek fizikai megjelenése vagy étrendje alapján döntenek majd, hanem az ország valós kihívásaira adott válaszok alapján.