Hogyan lesz egy álmodozó, pilótának készülő fiúból a világ egyik legnagyobb vállalatának globális vezetője, és miért dönt úgy, hogy mindezt a tapasztalatot most Magyarország szolgálatába állítja?

Van egy pont minden igazán jó történetben, ahol a siker már nem csak rang, cím vagy elismerés – hanem felelősség. A TISZA Tiszta Hang podcastjának legutóbbi különleges adása pontosan erről szólt. Magyar Péter vendége Kapitány István volt: a Shell korábbi globális alelnöke, a valaha volt legmagasabbra jutott magyar vállalati vezetők egyike, aki 37 év után zárta le nemzetközi karrierjét, hogy a TISZA kormányzati felkészülésében a gazdaságfejlesztés és energetika területén vállaljon vezető szerepet.

Kapitány István gyerekkori álma nem az üzlet volt: pilóta szeretett volna lenni. Édesapja a Malév főpilótája volt – példakép, akinek emléke meghatározta a fiú útkeresését. A sors azonban korán közbeszólt: az édesapa egy balesetben elveszítette életét, édesanyja pedig féltette fiát ugyanattól a pályától. Kapitány István akkor úgy döntött: tiszteletben tartja ezt a kérést.

A váltás iránya pedig szinte filmbe illő: nyarait Debrecenben, nagyapja fűszeresboltjában töltötte, ahol nemcsak kiszolgálni tanult meg, hanem felelősséget is vállalni. „El kellett döntenem, ki kap hitelt, ki nem” – mesélte. A régi világban, pénztárgép és hűségprogramok nélkül a bizalom volt a valuta. A boltban pedig mindenki ismert mindenkit név szerint. Ez a közvetlen, emberközeli tapasztalat lett a későbbi, globális karrier egyik legfontosabb alapja.

A Shell története is hétköznapi helyzetből indult: a Sugár üzletközpontban dolgozott, amikor egy reklamációt kellett megoldania. Rugalmasan, emberségesen kezelte az ügyet – és kiderült, hogy a vevő nem más, mint a Shell hálózatának vezetője. A „megittunk egy kávét, és nem lehetett egymásra haragudni” típusú történetből állásajánlat lett: szupermarketeket építeni a kutak mellé. Innen indult az a pálya, amely végül 85 országig, 45 ezer egységig és félmillió munkavállalóig vezetett.

A beszélgetés egyik legszebb vonulata a hazához való kötődés volt. Kapitány István sokat élt külföldön – Londonban, Dél-Afrikában, Németországban, az Egyesült Államokban –, mégis mindig azt hangsúlyozta: ő magyar. „A házunk megmaradt, a gyerekek a szünidőt itthon töltötték, igazi magyarok.” A nemzetközi közegben is önazonos maradt: István maradtam, nem lettem Stefán. És talán ez adja a történet igazi erejét: úgy lehet valaki világszintű vezető, hogy közben nem felejti el, honnan jött – és végül vissza is tér.

A beszélgetésből világos kép rajzolódott ki Kapitány vezetői felfogásáról: a stratégia fontos, de a munka 80 százaléka a megvalósítás. A siker pedig nem varázslat, hanem tiszta szabályok, versenyhelyzet, kiszámíthatóság és korrupciómentesség kérdése. Kiemelte: a verseny torzulása mindig visszaüt – ha valaki „kézzel is játszhat a focimeccsen”, az hosszú távon nem lesz versenyképes. Az üzleti életben a kifogások nem működnek: ha valami nem teljesül, korrigálni kell – mégpedig azon a területen, amit irányítani tudunk.

A beszélgetés egyik leginspirálóbb része az volt, amikor Kapitány István konkrét példákat hozott magyar eredményekről. A Shell V-Power bevezetése a régióban magyar csapattal indult, és ma a márka a Shell globális értékesítésének jelentős részét adja. A ClubSmart hűségprogramot szintén Magyarországon vezették be először, magyar IT-fejlesztéssel, és ma már világszerte milliós felhasználói bázisa van.

A mondat, ami ott marad az emberben: „Van lehetőség. A magyarok tehetségesek.” Nem a képesség hiányzik – hanem a tiszta, versenyző, bizalomra épülő környezet.

És miért pont a TISZA? A legfontosabb kérdésre Kapitány István nagyon emberi választ adott: érzelmi és erkölcsi döntés volt. Azt mondta, nincs „ezüstgolyó”, nincs varázsmegoldás – de van munka, tisztesség, és vannak alapelvek: Az uniós források hazahozatala és tisztességes felhasználása, zéró tolerancia a korrupcióval szemben, kiszámíthatóság, tudásalapú gazdaság és a KKV-k valódi helyzetbe hozása, az energiaellátás diverzifikációja, infrastruktúra-fejlesztés, megfizethető árak a versenyszférában is.

És talán a legfontosabb: a szemléletváltás. Kapitány István szerint egy ország vezetésében is ugyanúgy igaz, mint egy vállalatnál: nem „adunk” az embereknek – hanem az emberek pénzével gazdálkodunk, felelősséggel.

A beszélgetés könnyedebb zárása a Forma–1 világába vitt: Schumacherrel közös emlékek, a Ferrari-szerződések kulisszái, a versenypályák világa. De még itt is visszakanyarodott a lényeghez: az energia emberekből jön, a siker pedig közösségből.

Kapitány István egyik mondata szépen összefoglalta az egész beszélgetést: Az emberektől jön az energiám. És ebben a mondatban benne van az a Magyarország-kép is, amit a TISZA képviselni szeretne: egy olyan ország, ahol egymást erősítjük, nem egymás ellen dolgozunk.

A „Tiszta Hang” adása egyszerre volt inspiráló élettörténet és komoly, jövőbe mutató beszélgetés gazdaságról, energiáról, bizalomról. Kapitány István nem politikusi szólamokkal érkezett, hanem olyan tapasztalattal, amit a világ legkeményebb versenyközegeiben szerzett – és most azt mondja: hazahozza. A nézők pedig joggal érezhették úgy: ritka pillanat, amikor valaki a csúcson nem hátradől, hanem visszalép a pályára – a hazájáért. Ha az adás üzenetét egyetlen mondatban kellene összefoglalni, talán ez lenne: nem jobb vagy bal – magyar. És képesek vagyunk rá.