Ezúttal kihelyezett Magyar Infóval jelentkeztünk, a Zala megyei Sármellék településről. Csodálatos halastó, kedves házigazdák, és a háttérben legelésző szamarak társaságában üdvözölte Magyar Péter a nézőket. A TISZA elnöke ezúttal az agrárium megmentéséről beszélgetett a TISZA agrárszakértőjével, Bóna Szabolccsal. Beszélgetőpartnerük pedig egy zalaszentgróti helyi vállalkozó, Fatér Balázs volt, akinek zöldség-gyümölcs és gyógynövényfeldolgozó üzeme van. Az ő tevékenységük jó példa arra, hogy milyen csodák történhetnek közösségi összefogásból. Az agrárium fejlődésének kulcsa a diverzifikáció és a közösségi gondolkodás.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Magyar Infó helyszíne az utolsó pillanatban módosult. Sajnos még mindig abban a rendszerben élünk, ahol tiltva van az együtt gondolkodás, ahol azokat, akik szóba állnak velünk, különböző retorziókkal fenyegetik. Ez történt most is.

A félelem nem alaptalan. Miután Ibrányban egy gazdával együtt arattunk, másnap leégett leégett 15 hektár földje. Egy fiatalembert kizártak egy szurkolói klubból, mert beszélgetett velünk.

Megértük tehát a félelmet és biztosítunk mindenkit, hogy a TISZA kormányra kerülésével ez a fajta szorongatás és fenyegetettségérzés meg fog szűnni.

Mi üdvözlünk minden egyes hangot, ami az országot építi.

Magyar Péter cáfolta a kormány azon hazugságát, hogy a TISZA elvenné a gazdáktól az ingyen víz lehetőségét. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az ingyenes vízkivétel nagyszerű lehetőség, de mivel nálunk a legdrágább az energia, például az áram, amivel ki kell venni, így sokan már csak ezért nem is tudnak öntözni és teljesen versenyképtelenek a többi uniós agrárvállalkotással szemben.

Bóna Szabolcs hozzátette: Az öntözésnek nem csak az a feltétele, hogy ingyen legyen. Az is fontos, hogy hozzáférhető legyen és hogy felszíni víz legyen, ne rétegvíz.

Ez egy komplex probléma, amelyet kormányokon átívelő hibák tömkelege idézett elő. Nem foglalkoztunk vele, nem költöttünk rá elég pénzt. Magyarországon vannak olyan területek, ahol felszíni vizek vannak, ezeken a területeken árhullámok vonulnak le. Ezekben a bővizes időszakban meg lehetne oldani, hogy ezeket a vizeket megtartjuk majd kivezetjük. Ez lenne a „valódi vizet a tájban” program. Egy nagyon komoly vízrendezési és vízgazdálkodási program kell.

Fontos kérdés, hogy miért csak az akkugyárak vízellátottsága fontos? A mezőgazdaság vízellátása miért nem fontos?

Az unió támogatja azokat a kezdeményezéseket, amik a vízvisszatartás és a víz helyben tartását ösztönözné. Miért nem csinálunk akkor ilyen beruházásokat? Ez az öntözésnek a velejáró része. Az uniós keretelv nem egy tarifatáblázat, nem arról szól, hogy mennyiért kell adni a vizet, hanem arról, hogy ésszel használjuk fel a vízkészletünket Európában, mert bizony nem végtelen

Szó volt a vidéki turizmus fejlesztéséről is. Fel kell zárkóznunk Nyugat-Európához ebben (is). A falusi turizmus rendkívül népszerű, de el kell érni, hogy az emberek megengedjék maguknak a jövedelmük által, hogy belépjenek ebbe a fajta gazdálkodásba.

Ugyanebben a témakörben fontos azt megemlíteni, hogy a fiatal generációnak, a gyerekeknek szükségük van a közvetlen tapasztalásra annak érdekében, hogy nyitottá váljanak a vidék, az agrárgazdaság, a gazdálkodás iránt. Ha megtapasztalja az állatok, a természet közelségét, sokkal inkább magának érezheti később a szakmát is.

Bóna Szabolcs új stratégiai megoldásokat is felvázolt a jövőre vonatkozóan. Az aszályos területek folyamatos növekedése miatt érdemes lehet a szarvasmarha-tenyésztést kiskérődzőkre – birka, kecske - cserélni, amelyek kevésbé igényesek, mint a szarvasmarhák.

A termelői összefogás ösztönzése fontos feladata lesz a TISZA-nak – mert minél nagyobb volumennel jelenik meg egy termelői összefogás a piacon, annál nagyobb a tárgyaló képessége és a kifizetésük is sokkal inkább garantálva lesz. Érdemes lenne programszerű díjtámogatást elindítani, amelyet igénybe véve kialakulhatna egy öngondoskodó rendszer.