Bóna Szabolcs, a TISZA agrárszakértője és a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. igazgatósági elnöke a Magyar Narancsnak adott interjúban a hazai agrárium kihívásai mellett személyes hitvallásáról és közéleti szerepvállalásáról is beszélt.
Tavasszal Bóna Szabolcs állattartó gazdaságát is elérte az északkelet-magyarországi állattartókat rettegésben tartó ragadós száj- és körömfájás. A betegség súlyos csapást mért a telepre: több mint 800 marhát és számos sertést kellett leölni. Bár a járvány mind lelkileg, mind anyagilag rendkívül megterhelő volt, Bóna nem a veszteségre, hanem a talpra állás lehetőségére és a rendszerszintű hibák feltárására koncentrál. Mint mondta, a kártalanítási rendszer rugalmatlansága és a joghézagok jól mutatják, mennyire távol áll a kormányzat az agrárproblémák valós megoldásától.
A TISZA szerinte azért fontos politikai közösség, mert nyitott a szakmai tudásra, és hajlandó meghallani a vidékről érkező hangokat. „A TISZÁ-n belül azt a nézetet támogatom, hogy meghallgassák és megfontolják azon szakemberek véleményét, akik értenek a saját területükhöz.” „Az elmúlt években már nem javaslatokat, hanem segélykiáltásokat fogalmaztak meg szakemberek – de a mai politikai elit süket, miközben a vidéki Magyarország jövője forog kockán” – fogalmazott.
Bóna Szabolcs úgy gondolja a TISZA azért fontos politikai közösség, mert nyitott a szakmai tudásra, és hajlandó meghallani a vidékről érkező hangokat. „A TISZÁ-n belül azt a nézetet támogatom, hogy meghallgassák és megfontolják azoknak a szakembereknek a véleményét, akik valóban értenek a saját területükhöz.”
Átfogó képet festett a hazai agrárium helyzetéről is: a rendszerváltás utáni birtokszerkezet szétzilálódása, a háztáji gazdálkodás megszűnése és az ipari logika térnyerése együtt vezettek oda, hogy a magyar mezőgazdaság alapanyag-termelővé silányult. Az ukrán gabonaimport kérdését nem ellenségkereséssel, hanem reális helyzetfelméréssel kell kezelni: „A problémát elsősorban az okozza, hogy a magyar mezőgazdaság nem találta meg a saját pályáját.”
A jövőt Bóna Szabolcs nem a mennyiségi, hanem a minőségi termelésben és a regeneratív talajművelésben látja. „A víz, a föld és a napfény mellé tudásnak is társulnia kell, hiszen Magyarország jövőjének fontos része az agrárium – de csak akkor lehet versenyképes, ha tudást is adunk hozzá.”
Az interjú személyesebb részében Bóna arról is beszélt, hogy katolikus hite és emberközpontú szemlélete határozza meg a mindennapjait. „Nem értem, hogyan fér bele a keresztény kultúrába a gyűlöletkeltés – a kereszténység a szeretet vallása” – mondta, utalva a jelenlegi politikai kommunikációra.
Bóna Szabolcs számára a mezőgazdaság nem számokról, hanem emberekről, jószágokról és a termőföld szeretetéről szól. Nyolcvanöt munkatársával dolgozik együtt – mindenkit név szerint ismer, tudja, kinek milyen gondja van, és sokan tanácsért fordulnak hozzá. „Ők nem humán erőforrások, hanem a kollégáim” – mondja. A járvány után pszichológust is hívott, hogy segítsen kollégáinak feldolgozni a történteket, mert sokan a mai napig sem tudnak beszélni róla. Gyermekkora óta magában hordozza azt a tanítást: az állattal úgy kell bánni, mintha a saját gyermeke lenne.
Bóna Szabolcs története jól példázza, miért van szükség a TISZA-ra: mert az agráriumban a szakértelem, az emberség és a felelős gazdálkodás ma háttérbe szorultak. Ahogy fogalmazott: „A magyar mezőgazdaságnak nem politikai, hanem szakmai válaszokra van szüksége – és végre halló fülekre.
”
Kapcsolódó cikkek
Nézz meg többet