A gyermekvédelmi rendszer feladata a védelem lenne – ehelyett ma új traumák forrásává válik. Az elmúlt napokban kiszivárgott felvételek ismét rávilágítottak arra, hogy egyes intézményekben épp azok a felnőttek bántalmazzák a gyerekeket, akiknek meg kellene védeniük őket. A kormány erre adott reakciója azonban még inkább aggodalomra ad okot.

„Börtöntöltelékek” – így beszélnek a gyerekekről kormányzati szinteken, így relativizálva a gyermekbántalmazást. Gémes Szilvia szerint a kabinet válasza nemcsak érzéketlen, hanem rendkívül veszélyes is:

„A kormány reakciója megdöbbentő: a felvételeken szereplő gyerekeket börtöntöltelékeknek nevezik, majd villámgyorsan a büntetés-végrehajtás alá sorolják a javítóintézeteket, és rendőröket vezényelnek hozzájuk.”

A gyerekotthonokba iskolaőrök és rendőrök kerülnek – miközben a felvételek szerint a probléma gyökere nem a gyerekek, hanem a felnőttek, akik visszaélnek a hatalmukkal.

„Mert túl sok a kiszivárgott bizonyíték arra, hogy egyes helyeken azok a felnőttek bántalmazzák őket, akiknek éppen védeniük kellene.” – teszi hozzá.

Bódis Kriszta író, szociológus szerint a kormány által bejelentett lépés – miszerint a javítóintézetek a Belügyminisztérium irányítása alá kerülnek – súlyos következményekkel járhat.

„A kormány a javítóintézeteket a Belügyminisztérium alá rendeli? Ez nagyon rossz irány.” – figyelmeztet.

Mint mondja, ha a rendészeti kontroll erősödik, a nyilvánosság pedig szűkül, annak mindig a legkiszolgáltatottabb gyerekek látják kárát.

A veszélyek között említi, hogy a gyerekek kevésbé merik jelezni a visszaéléseket, a dolgozók még inkább félhetnek a megtorlástól és a külső ellenőrzés is nehezebbé válhat.

Bódis Kriszta szerint a kérdés nyugtalanító:

„Mit akar tehát a kormány elérni? Félelemkeltéssel megakadályozni, hogy a bent élő fiatalok helyzetére fény derüljön?”

A szakemberek évek óta jelzik, hogy a gyermekvédelmi intézményekben uralkodó erőszak nem kivétel, hanem rendszerhiba.

„Azt már mindenki látta, hogy az erőszakos nevelés a rendszer jellemzője, és azt mind tudjuk, hogy a gyerekek a felnőttektől tanulnak.” – fogalmaz Bódis Kriszta.

A 11 éves Martin esete – akit kortársai vertek, zaklattak és kényszerítettek – csak egy a sok közül.

A gyerekek azt tanulják meg, hogy az erőszak hatékony eszköz, hiszen így lehet pozíciót szerezni és így lehet túlélni.

És ahogy Bódis Kriszta rámutat: „Aki nem alkalmazza, az áldozattá válik.”

Ezek a fiatalok pedig egyszer visszakerülnek a társadalomba. A kérdés súlyos: milyen apák, férjek, munkatársak lesznek abból, akinek gyerekkorában a túlélés feltétele az agresszió volt?

A mostani intézkedések arról árulkodnak, hogy a kormány a felelősséget hárítja – miközben épp a saját rendszerének működési hibáit próbálja elfedni.

„Arról, amit a kegyelmi botrány leplezett le: a kormány nem védi meg a gyermekeket sem a pedofiloktól, sem a szexuális ragadozóktól, sem a kizsákmányolástól, sem a testi, lelki erőszaktól. Sőt: áldozattá és még kiszolgáltatottabbá teszi őket.” – hangsúlyozza Bódis Kriszta.

A javítóintézetekben élő fiatalok döntő többsége eleve traumák sorát élte át. Ők akkor tudnak gyógyulni, ha stabilitást, biztonságot, törődést és szeretetteljes kapcsolatokat kapnak. Ezekkel azonban élesen szemben áll a rendészeti megközelítés:

„A fizikai fegyelmezés vagy a rendészeti logika épp azokat a gyógyító közösségeket gyengíti, amelyekre ezeknek a gyerekeknek a legnagyobb szükségük lenne. A gyerekeket akarjuk védeni – nem elhallgattatni”.

A valódi megoldás az, hogy a rendszer végre meghallja a gyerekek hangját.

„Olyan rendszert szeretnénk, ahol nem elhallgattatják, hanem meghallják a gyerekeket. Ahol újra megtanulnak bízni. És nem új sebeket kapnak, hanem végre gyógyulni kezdhetnek.”

A kérdés pedig mindannyiunké: Tényleg ezt akarjuk? Így bánni a legkiszolgáltatottabbakkal? Mi lesz ennek az ára társadalomként?