Hatvankilenc évvel az 1956-os forradalom után Magyar Péter október 23-i beszéde a Hősök terén nemcsak múltidézés volt, hanem egy új korszak küszöbén elhangzó üzenet: a szabadság lángját újra fel kell gyújtani – a félelem, a hazugság és az önkény sötétsége ellen.

Magyar Péter beszédében felidézte az 1956-os forradalom csodáját – azt a pillanatot, amikor a magyar nép, diákok, munkások, tanárok és orvosok egymás mellett, egy szívvel kiáltották: „Elég volt!” és „Ruszkik haza!”. A pesti srácok és lányok szabadságvágya akkor a világot is megérintette: „Párizsban megálltak a villamosok, Londonban gyertyák gyúltak, New Yorkban pedig ezrek skandálták: Freedom for Hungary.”

Magyar Péter arra figyelmeztetett: 1956 üzenete ma is érvényes. A szabadság lángját ma nem tankok akarják elfojtani, hanem a hazugság, a megfélemlítés és a cinizmus. „Orbán Viktor, aki 1989-ben még az orosz megszállás ellen kiáltott, ma a Kreml leghűségesebb szövetségese. Aki akkor a pártállam végét hirdette, ma maga építette újjá azt.”

A TISZA elnöke kemény szavakkal bírálta a jelenlegi hatalmat, amely „a propaganda árnyékában, pénzért vásárolja meg a csendet”, miközben a magyar családok újra kiszolgáltatottak: „Sokak jövője ma már abban a hatodik koporsóban fekszik, amelyet 1989-ben a múlt temetésére vittünk.”

Magyar Péter az elmúlt hónapok országjárásáról is beszélt: a 80 nap alatt megtett út során, 158 településen magyarok ezreivel találkozott. Történeteiken keresztül kirajzolódott az ország valósága – a kisfiúé, aki azt kérdezte, mikor élhet meg egy család egyetlen fizetésből, és a beteg asszonyé, akit a TISZA-közösség mentett meg a teljes kilátástalanságtól. „Ha nem segít a hatalom, akkor segít a magyar szív. Ezért hisszük, hogy Magyarország jobb és emberségesebb lesz, amikor mi újraépítjük majd.”

A beszéd legfontosabb üzenete az összefogás és a bátorság volt: „Ma nem fideszesek vagy tiszások vagyunk, hanem magyarok.  Összeköt bennünket valami, ami minden hatalomnál erősebb: a szeretet a hazánk iránt.

Magyar Péter emlékeztetett: ’56 nemcsak politikai, hanem szociális forradalom is volt – a munkások és diákok a méltó életért, a tisztességes bérért és a szabad szóért küzdöttek. „A kenyér és a szabadság ugyanannak az igazságnak a két neve volt.”

Beszéde végén Magyar Péter új korszak küszöbén szólította meg a hallgatóságot: „A haza nem a politikusoké, nem az oligarcháké, nem a pártoké –  hanem a magyar embereké.  Most rajtunk a sor, hogy visszakérjük.”

A forradalom szelleméhez hűen zárta gondolatait: “A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. És ma, 2025-ben, újra itt az idő, hogy kimondjuk: elég volt. A szabadság lángja ma is ég. És mi nem hagyjuk, hogy kialudjon.”