A kormány bejelentette a Magánegészségügyi Szakmai Koordinációs Testület létrehozását, amely állításuk szerint az „átlátható, egységes és betegközpontú magánegészségügyi rendszerért” dolgozik majd. A cél jól hangzik, mégis alapvető kérdések maradtak nyitva. Ahogy Hegedűs Zsolt, a TISZA egészségpolitikai szakértője fogalmaz: szép cél, de pont azok nincsenek az asztalnál, akik a leginkább érintett.

Felmerül, miért most lépnek, amikor a magyar egészségügy évek óta válságban van. A magánszektor térnyerése nem siker, hanem következmény: sokan kényszerből fordulnak oda, mert az állami rendszer már nem tudja garantálni az időbeni és biztonságos ellátást. Ha a betegvédelem lenne a valódi szempont, a kormány rég megtette volna ezeket a lépéseket.

A testület kizárólag a magánszektorra fókuszál, miközben a betegek útja jellemzően kevert: sokan az állami rendszerből kerülnek át magánellátásba, majd vissza. Egy modern rendszerben éppen ezért szektorsemleges minőségbiztosításra lenne szükség – ahol a beteg ellátása történik, ott legyen garancia is, függetlenül attól, hogy állami vagy magánintézményről van szó.

Ugyanakkor a testületből hiányoznak a szakmai kamarák, orvostársaságok, betegszervezetek és civilek. Egy valóban betegközpontú döntéshozatal elképzelhetetlen az ő részvételük nélkül.

Magyarországon az egyik legmagasabb az egészségügyi kiadások saját zsebből fizetett aránya. Ez nálunk 24% felett van, miközben az EU-átlag mindössze körülbelül 15%. A magyar emberek tehát kiemelkedően sokat fizetnek, mégis kevés a valódi átláthatóság, a garancia és a betegjogokat védő szabályozás. A most létrehozott testületből pedig épp azok maradtak ki, akik a betegek érdekeit képviselhetnék. Ez nem betegvédelem, hanem egy újabb irányítási kísérlet a valódi reform nélkül.

A TISZA álláspontja világos: az egészségügy megújításának alapja az átláthatóság, az egységes minőségbiztosítás és a szakmai, civil szereplők bevonása. Olyan rendszert kell építeni, amelyben nem a magánellátás kényszere, hanem a kiszámítható, biztonságos betegellátás a közös minimum. Ezen fogunk dolgozni.