Az üzemben állati hulladékot dolgoznak fel, ami önmagában szükséges és indokolt tevékenység. A gondot nem ez okozza, hanem az, hogy a cég évek óta nem költ a környezetvédelmi berendezések cseréjére és karbantartására.

Rendszeresen elviselhetetlen, szúrós szag árasztja el a várost: ellehetetleníti a kerti összejöveteleket, a kiteregetett ruhák percek alatt átveszik a dögszagot, és a főtéren sem lehet nyugodtan sétálni. Helyiek beszámolói szerint különösen városi rendezvények idején erősödik fel a bűz – mintha tudatosan olyankor „engednék rá” a lakosságra. Egy helyi lakost, aki rendre felemeli a szavát, a Fideszesek gúnyosan „gázállacos rémnek” nevezik.

A telep az államtól került át egy alapítványhoz, amelynek elnöke nem más, mint Lázár János. A cég hárommilliárd forintos osztalékot fizetett ki, a szükséges biofilter cseréjére azonban „nincs pénz”. Ez világosan mutatja a rendszer logikáját: a haszon a kiváltságosoké, a következményeket pedig a város lakói viselik.

Szent István-programunk egyik alappillére, hogy 2030-ra a levegőszennyezést az év 95 százalékában az egészségügyi határérték alá szorítjuk.