A nagykölkedi gumilerakó ügye mára túlmutat helyi környezetvédelmi problémán és a felelősség és az átláthatóság kérdését is felveti. A helyszínen járt Magyar Péter, aki Horváth Zsolttal, a TISZA Vas megyei 3-as választókerületének képviselőjelöltjével, valamint helyi lakosokkal együtt nézte meg a területet, és meghallgatta az érintettek beszámolóit.

Nagykölked határában, néhány kilométerre az osztrák határtól és az Őrségi Nemzeti Parktól, több tízezer köbméternyi használt gumiabroncsot halmoztak fel az elmúlt években. A helyiek szerint a lerakás 2019-ben indult, és hosszú időn át folyamatosan zajlott, miközben tiltakozások, feljelentések és bejelentések ellenére sem történt érdemi hatósági fellépés. A településen nemcsak környezetszennyezésről beszélnek, hanem közvetlen biztonsági kockázatról is, egy esetleges tűzeset beláthatatlan következményekkel járna.

A beszámolók alapján a gumihulladék jelentős része Ausztriából érkezett. A területen korábban működött legális gumifeldolgozás, ám 2019-től egy új cég, a Data-Tyre Kft. jelent meg. A helyiek állítása szerint ekkor kezdődött meg a feldolgozás helyett a tömeges felhalmozás. A források szerint Benkő Ádám végezte a tevékenységet, eközben testvére, Benkő Tamás pedig korábban a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodán töltött be államtitkári pozíciót. A politikai kapcsolatok kérdése így óhatatlanul felmerül az ügyben.

Vas megyében három országgyűlési választókerület található, és a térségben a Fidesz régóta meghatározó politikai szereplői töltöttek be vezető pozíciókat. Az egyik képviselő, V. Németh Zsolt, 1998 óta tagja az Országgyűlésnek, és 2014–2018 között a környezetvédelemért és hulladékgazdálkodásért felelős államtitkárként dolgozott. A gumilerakás éppen azokban az években zajlott, amikor a térség politikai és közigazgatási vezetői hivatalban voltak. A helyiek szerint a hatóságok többször jártak a helyszínen, mégsem történt felelősségre vonás.

A gumiabroncsok hegyekben állnak a helyszínen, a felhalmozott mennyiséget mintegy 50 ezer köbméterre becsülik. A gumiabroncsok rendkívül gyúlékonyak, égésük során mérgező füst és talajszennyező anyagok keletkeznek. A lakóházak közelsége miatt egy tűzeset nemcsak környezeti, hanem közegészségügyi katasztrófát is jelenthetne. A telep környezetében nincs folyamatos őrzés, a helyiek szerint kamionforgalmat is többször észleltek az évek során.

Az ügy új fordulatot vett a választások közeledtével a kormány ugyanis bejelentette, hogy a hulladék elszállítását és megsemmisítését közpénzből finanszírozzák. A hivatalos kommunikáció szerint ez mintegy 800 millió forintba kerülhet, de valószínű, hogy a végösszeg ennél jóval magasabb lesz. A legnagyobb felháborodást az váltja ki, hogy nem a szennyező fizetne, hanem a magyar adófizetők állnák a számlát.

A nagykölkedi telep nem egyedülálló jelenség: Devecserben, Kolontáron, Lenti térségében és Sorkifaludon is hasonló gumihulladék-lerakók jelentek meg. Ez arra utal, hogy nem elszigetelt esetről, hanem rendszerszintű visszaélésről van szó, ahol gazdasági érdekek, politikai kapcsolatok és a hatóság passzivitása találkoznak.

A történet túlmutat egyetlen település határán. Arról szól, hogy Magyarországon nem működik a „szennyező fizet” elve,  nem érvényesül a jogállami felelősségre vonás, és nem  képes az állam megvédeni a helyi közösségeket a környezeti károktól. Vas megye lakói azt kérdezik: ki engedte, hogy idáig fajuljon a helyzet, és ki vállalja a következményeket? A válasz nemcsak Nagykölked, hanem az egész ország számára fontos.