Magyarországon ma több ezer gyermek él állami gondozásban – penészes falak között, leromlott épületekben, megalázóan kevés forrásból fenntartott intézményekben. Miközben a kormány évek óta „gyermekvédelemről” beszél, valójában magukra hagyja a legkiszolgáltatottabbakat – és azok ellen lép fel, akik szót emelnek értük.

Orbánék megint hazudtak. A Szőlő utcai rém kapcsán megpróbálták becsapni a magyarokat: azt állították, hogy a bűnözőnek nem voltak kiskorú áldozatai. A valóság ezzel szemben az, hogy Juhász Péter Pállal szemben már korábban is több eljárás indult kiskorúakkal szembeni visszaélés miatt — és most újabb áldozat állt a nyilvánosság elé.

“Követeljük, hogy Orbán Viktor szólaljon meg, és vállalja a felelősséget a Szőlő utcai javítóintézet igazgatójának kinevezése miatt, valamint azért, hogy ez a személy a hatóságok és a politikai elit támogatásával tíz éven át folytathatta bűncselekményeit. Elég a hazugságból, elég az elhallgatásból! Nyilvános vizsgálatot és felelősségre vonást követelünk — vagy ha úgy jobban tetszik: megtorlást és jogkövetkezményeket!”- írta Magyar Péter.

A Szőlő utcai ügy ismét megmutatta, hogy a rendszer nem védi, hanem elárulja a gyerekeket. Az igazgató, akit a hatalom nevezett ki, és tíz éven át nemcsak megtűrt, hanem ki is tüntetett, gyerekekkel szemben követett el szörnyűségeket – a kormány mégis tagad és menteget.

A TISZA országjárásán Magyar Péter felidézte személyes tapasztalatait is: Miskolcon, egy befogadó otthonban 3–5 éves gyerekek élnek penészes vizesblokkokkal, ajtó nélküli zuhanyzókkal, beázó lámpákkal. Amikor a TISZA önkéntesei és magyar mesteremberek felajánlották, hogy saját költségen felújítanak néhány vizes blokkot, a kormány ezt megakadályozta.

Miközben több száz nevelő hagyta el a pályát, ezernél is több gyerek van szökésben az otthonokból. Közülük sokan bűnözők vagy emberkereskedők kezébe kerülnek. Ez ma a magyar „gyermekvédelem” valósága.

Magyar Péter világosan fogalmazott: ”A magyar emberek vizsgálatot, felelősségre vonást és valódi gyermekvédelmet akarnak.”

A TISZA a gyermekek védelmét nem pártpolitikai ügynek tartja, hanem nemzeti minimumnak. Ha egy ország nem tudja megvédeni a gyerekeit, akkor semmilyen hatalomra nincs erkölcsi alapja.