Kérdés:

Hogyan lehet értelmes diskurzust kezdeményezni elkötelezett fideszesekkel és elérni, hogy ne csak a propagandában hallottakat mondják vissza?

Válasz:

Senkit nem szabad erőszakkal győzködni. Kérdezni viszont érdemes. Például azt, hogy szerintük normális-e az, hogy a hazánk 15 év alatt annyit tudott elérni, hogy az unió legszegényebb és legkorruptabb állama legyen.

Normális-e, hogy tőlünk 200 kilóméterre gyorsvasutak vannak, akár Varsó és Krakkó között is, nálunk pedig 10 km/órával vánszorognak a vonatok – úgy, hogy már Széchenyi idejében 40 km/órával mentek. Nincsenek működő vécék, nemcsak a vonaton, de az állomásokon sem, nem működik a klíma.

Meg kell kérdezni tőlük, hogy a TISZA közösség több tízezer önkéntes tagja, akik szabadidejükben, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak, segítenek embertársaikon, hogy Magyar Péter, akinek három gyereke van, tényleg rosszat akarnának a nemzetnek?

Azok az emberek, akik ajándékokat visznek gyermekotthonokba, védekeznek az árvíznél, tűzifát osztanak, egy működő Magyarország programján dolgoznak, valóban a hazájuk ellen lennének?

Az Egymillió lépés során odajött hozzám egy velem korabeli férfi, és elmesélte az édesanyja történetét. Az édesanya 20 éve tántoríthatatlanul a Fideszre szavaz. Rá, tehát a saját fiára, és rám is, keresetlen jelzőket használt. Olyat is mondott, ha tehetné, egy bottal fejbe verne.

És akkor az történt, hogy a fia elindult velem az Egymillió lépésen és csak annyit kért az édesanyjától, hogy kapcsolja be az élő közvetítést és nézze meg, mi történik ezen az eseményen.

És két nap múlva felhívta őt az édesanyja, és azt mondta, hogy ő nagyon át lett verve. Hogy őt tévedésben tartotta az M1, átverte az ÁlHír tv, és hogy ő mostantól ehhez a közösséghez szeretne tartozni.

Mert látja, hogy ez egy olyan közösség, ahol békét és összefogást szeretnénk. Azóta találkoztam is ezzel az asszonnyal, verset olvasott fel, karkötőt is készített nekem. Úgyhogy van remény, érdemes a szüleinkkel, nagyszüleinkkel beszélgetni. Kedvesen, megértően, aranyosan.

Semmilyen politikai párt nem ér annyit, hogy bárki a családtagjaival, vagy azokkal, akikkel együtt dolgozik, összevesszen. Nem fogunk tudni mindenkit átváltoztatni, de nem is kell talán. Hiszen mi nem akarunk 110%-kal nyerni, megelégszünk a kétharmaddal is, az bőven elég lesz. Mert nem az a lényeg, hogy mindenben egyetértsünk, hanem, hogy a másikban az embert lássuk. Ha lehet, szeressük, ha nem, akkor csak tiszteljük, és mindig tartsuk tiszteletben az emberi méltóságát.