Miközben a TISZA közössége országszerte egyre több településen gyűlik össze békésen, nyitottan és derűsen, addig a hatalom oldalán egy egészen más országjárás képe rajzolódik ki.

A TISZA rendezvényein bárki ott lehet. Nincs kordonokkal elzárt világ, nincs megfélemlítés. Az emberek mosolyogva fogadják Magyar Pétert, van, ahol már a kezdés előtt piknikhangulat alakul ki. Senkiben sincs megfelelési kényszer, senkinek nem kell bizonygatnia, hogy milyen értékrendet vall. Mindenki szívesen látott vendég. Magyar Péter ráadásul a beszéde végén még időt szán a megjelentekre: dedikál, fotózkodik, meghallgatja a problémákat, amivel hozzá fordulnak.

Ezzel szemben Orbán Viktor országjárását egyre több helyszínen feszültség és megosztottság kíséri. Nem véletlenül: minden állomáson megjelennek azok az állampolgárok is, akik el akarják mondani a véleményüket. Azok, akiknek elegük van abból, hogy éveken át nem hallgatták meg őket. Akik nem akarnak tovább csendben maradni, miközben szerintük az ország lehetőségeit elvették, és a közös jövőt felélték.

A különbség azonban nemcsak a hangulatban, hanem a módszerekben is látványos.

Független sajtóbeszámolók szerint több helyszínen is szervezetten lépnek fel fekete ruhás, civilnek tűnő, de összehangoltan működő csoportok az ellentüntetőkkel szemben. Győrben és más városokban ezek a csoportok fizikailag is akadályozták a tiltakozókat, hogy a rendezvény közelébe jussanak. A távoltartás és a hangzavarkeltés egyaránt feladatuk, így tudják elfojtani a kritikát. Félnek, hogy Orbán Viktor meghallja.

Nagykanizsán beszámolók szerint egy ellentüntetőt körbevettek, inzultáltak, majd kitépték a kezéből a tábláját és taszigálták. Más esetekben molinókat téptek ki tiltakozók kezéből, vagy egyszerűen testükkel állták el az útjukat.

Pécelen egy tiltakozót a beszámolók szerint a földre vittek, majd kivezették a helyszínről, miután véleményét egy transzparensen fejezte ki.

A tudósítások alapján egy visszatérő mintázat rajzolódik ki: ezek szervezett csoportok, amelyek feladata az, hogy elnyomják az ellentüntetők hangját, túlharsogják őket, és – ha kell – fizikai jelenléttel is kiszorítsák ezeket az embereket a Fideszes közönség közvetlen közeléből.

Mindeközben a miniszterelnök arról beszél, hogy az erőszak az ellenzékhez, sőt a TISZA közösségéhez köthető.

A valóság azonban egyre több ember számára világos.

Az egyik oldalon egy nyitott, békés, emberekre építő közösség áll, ahol a politika újra párbeszédet jelent. A másikon egy hatalom, amelyet egyre inkább saját állampolgárainak hangja zavar.

Ez a két országjárás ma már nemcsak két politikai orientáció különbsége, hanem két külön ország képe.