A TISZA országjárásának kerepesi állomásán egy olyan beszélgetés zajlott le, ami tökéletesen példázza, mennyire kártékony a propaganda – és mennyit számítanak a személyes találkozások.

Egy unokáival érkező nyugdíjas hölgy felháborodva ragadta magához a mikrofont. Elmondása szerint mindig a tévét nézi, abból tájékozódik – szavaiból pedig világosan kiderült, hogy maradéktalanul elhiszi mindazt, amit a propagandamédia nap mint nap sulykol. „Orbán Viktor helyrehozta az országot” – jelentette ki, majd szemrehányást tett Magyar Péternek.

A párbeszéd fordulatot akkor vett, amikor a hölgy maga mondta ki: nyugdíjasként rosszul él. Innen bontakozott ki a beszélgetés, amelyben Magyar Péter konkrét példákkal világított rá a valóságra: míg 2010-ben minden huszadik, ma már minden negyedik nyugdíjas él a létminimum alatt, miközben Orbán Viktor saját fizetését 7,5 millió forintra emelte. Magyar Péter hozzátette: ő ezzel szemben a saját fizetése felét minden hónapban jótékony célra ajánlja fel. Ismertette a TISZA terveit is: a nyugdíjasok 200 ezer forintos SZÉP-kártyáját, az alapvető élelmiszerek és gyógyszerek áfájának csökkentését, az olcsóbb megélhetést.

A hölgy a vita végére belátta, hogy valóban lenne mit javítani az ország helyzetén és átéléssel telített mondanivalóját nevetve azzal zárta: „Akkor legyél “fasza” csávó és rátok fogok szavazni, hajrá!”

A párbeszéd mindent elmond arról, hogyan működik a propaganda: alternatív valóságba zárja az embereket, még akkor is, amikor saját tapasztalataik ennek ellenkezőjét mutatják. Ebben a képzelt világban Orbán Viktor mindig a megmentő, és a hibákért sosem ő felel. Azt is megmutatta, mennyire fontos személyesen találkozni, beszélgetni, kérdezni és válaszolni. Mert a propaganda páncélja sokszor egyetlen őszinte beszélgetéssel reped meg.

Ahogy Magyar Péter fogalmazott: „Ezért érdemesebb az országot járni, mint a hatvanpusztai pánikszobából gyűlöletet és hazugságot önteni a magyarokra. Aki átveri, megnyomorítja, kirabolja és közben fenyegeti a honfitársait, az nem “fasza csávó”, hanem egy bukástól rettegő császár, akin hamarosan átlép a magyar nemzet.”