Szinte egyenesen Strasbourg és Brüsszel után volt a Válasz Online vendége Magyar Péter, aki az Európai Parlament legutóbbi plenáris döntéséről, a Mercosur szabadkereskedelmi csomag magyar hatásairól, a hazai agrárium válságáról, az energiabiztonságról, az uniós források hazahozataláról, valamint a TISZA kormányzási elképzeléseiről beszélt. A beszélgetésben kiemelt téma volt az is, hogy szerinte milyen „nemzeti minimumokra” lenne szükség, és hogyan kellene a magyar érdekeket érvényesíteni az uniós tárgyalásokban.

A műsor elején a Mercosur-egyezmény körüli európai viták kerültek előtérbe. A felvetésre, miszerint a TISZA, a Fidesz és a Mi Hazánk „együtt szavazott” a kérdésben, felmerült, hogy az együtt dolgozás lehetne-e nemzeti minimum. Magyar Péter szerint lehet, de ehhez „mindenkinek el kell fogadnia” a közös alapokat. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a kormányoldal csak az utolsó pillanatban állt az ellenzők közé, miközben korábban támogató hangok is elhangzottak.

Magyar Péter úgy fogalmazott: a szabadkereskedelmi megállapodásoknál egy szuverén kormány feladata, hogy a lehető legjobb csomagot alkudja ki Magyarország számára, és külön hangsúlyozta: a csomag ipari előnyei mellett a magyar mezőgazdaság védelme kulcskérdés. A beszélgetésben a win-win tárgyalási logikát említette követendőnek, és példaként hozta, hogy egyes tagállamok szerinte a háttérben külön megállapodásokat is képesek elérni.

A műsorvezető kérdésére - ez nem végleges nem, hanem csak a folyamat időszakos megállítása, hogy utána újratárgyalják - Magyar Péter azt hangsúlyozta: a folyamat évek óta tart, de most szerinte időt nyertek arra, hogy a magyar érdekek érdemben megjelenjenek, különösen az agrárium szempontjából. Azt is jelezte: szerinte kockázatos lenne, ha az Európai Bizottság megpróbálná megkerülni a parlamenti döntést és előzetesen hatályba léptetni az egyezményt.

A beszélgetésben visszatérő elem volt, hogy a kampányüzenetek elvihetik a fókuszt a szakmai tartalomról.

Az agrárium kapcsán több, a kormányhoz köthető felelősséget firtató kijelentést is tett, és azt hangsúlyozta: szerinte nem a magyar adófizetőknek kellene mindig helyettük fizetni. A magyar mezőgazdaság versenyképességét a lengyel példával is összevetette, mondván: Magyarország fényévekre van lemaradva, miközben a klímaváltozáshoz, aszályhoz és vízhiányhoz való alkalmazkodás kulcskérdés lenne.

A műsor egyik hangsúlyos része Kapitány István bemutatása volt, akit Magyar Péter a leendő kormány gazdasági és energetikai minisztereként említett. Szerinte Kapitány kiválasztása több üzenetet hordoz: A politika visszaterelése az érdemi kormányzás felé („szakmaiság, eredményesség, mérhető eredmények”), a „self-made” életút mintája („a saját erődből is eljuthatsz a világ tetejére”), valamint optimizmus és nyugalom egy feszült közéletben.

Konkrét, számonkérhető célok kapcsán Magyar Péter a legfontosabb vállalásként az uniós források hazahozatalát nevezte meg, amelyet „nagyon sürgető” feladatként írt le és a kormányra kerülés után 1-2 hónapos határidőt szabott a végrehajtásra. A beszélgetésben azt mondta: szerinte ehhez több területen gyors lépésekre lenne szükség – külön kiemelve a korrupcióellenes intézkedéseket, az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítását, a médiaviszonyok rendezését, valamint a felsőoktatási autonómiát.

Gazdasági fordulatként beszélt a beruházások visszaesésének megállításáról és megfordításáról, illetve arról, hogy a fogyasztás élénkítése – adó- és támogatási intézkedésekkel – rövid távon is érezhető hatást hozhat. Emellett elmondta: Magyarországon a fogyasztás európai összevetésben alacsony, miközben sok háztartásnak nincs érdemi tartaléka.

Az orosz gázfüggőség, a rezsicsökkentés és a 2035-ös leválási cél is szóba került. Magyar Péter azt mondta: szerinte az energiaellátásnál két egyenrangúan fontos kérdés van: az energiabiztonság és az ár. Úgy érvelt, hogy több beszerzési forrás esetén a beszállítók versenyeztethetők, ami szerinte mind biztonsági, mind ár szempontból előnyös.

A jelenlegi rendszerrel kapcsolatban több állítást fogalmazott meg a hazai lakossági és vállalati energiaárakról, és hangsúlyozta: a TISZA célja valódi rezsicsökkentés, energiahatékonysági programok (szigetelés, korszerűsítés) újraindítása, és az elesettek elérésének javítása – külön kitérve a tűzifával fűtő társadalmi csoportokra és a vidéki energiaszegénységre.

Magyar Péter arról is beszélt, hogy kormányváltás esetén az első pillanatban áttekintenék a pénzügyi kötelezettségvállalásokat, szerződéseket, titkos záradékokat, és ezek ismeretében készítenének tartható, kiszámítható költségvetést. A műsorban elmondta: a nemzetközi szerződések is újratárgyalhatók, ha az ország érdeke ezt indokolja.

Paks 2 kapcsán költségemelkedést és finanszírozási terheket említett. A jelenlegi helyzet nem megfelelő, ezért újratárgyalást tart szükségesnek. A Belgrád–Budapest vasútvonalat is példaként hozta, kétségeket megfogalmazva a beruházás megtérüléséről és állapotáról.

Donald Trump és a nemzetközi erőtér kapcsán Magyar Péter azt mondta: a diplomáciában nem személyes barátságokra, hanem pragmatizmusra, szövetségesekre és kompromisszumokra van szükség. Magyarország csak akkor lehet erős, ha Európa is sikeres, és fontosnak nevezett egy erős regionális együttműködést (V4 + bővítés lehetősége).

A felvidéki magyarokat érintő szlovák jogszabályról és a Benes-dekrétumokról azt mondta: ez nem játék. Nemzeti minimum, hogy ilyen ügyekben a magyar kormány határozottan lépjen.

Szóba került a választási matematika és az a forgatókönyv, hogy listán több szavazat mellett is kialakulhat más mandátumarány. Magyar Péter ezt nem tartotta reálisnak, ugyanakkor arról is beszélt: szerinte a választási szabályokhoz a kormányoldal még hozzányúlhat.

A TISZA programjának bemutatását január végéig ígérte, és hangsúlyozta: szerinte az emberek „nem csak valami ellen”, hanem valamiért adnak felhatalmazást. A „fékek és ellensúlyok” rendszeréről azt mondta: helyreállításuk „az egyik legfontosabb feladat”, és a közpénzek védelméhez erős, független intézmények kellenek.

A beszélgetés végén Magyar Péter egy ponton el is távolodik a nagy geopolitikai és gazdasági kérdésektől: a politika értelme végül nem Strasbourgban és nem a számháborúkban dől el, hanem ott, ahol az emberek élnek. Abban, hogy egy család be meri-e kapcsolni a fűtést, hogy jut-e segítség a legkisebb falvakba, hogy lesz-e kiszámíthatóbb holnap. És ha a viták sokszor zajosak is, a cél egyszerű: olyan országot építeni, ahol nem hőstettek kellenek a mindennapi túléléshez – csak egy működő, emberséges normalitás.