Kérdés:

Mit ajánl a TISZA azoknak, akik a szociális szférában, mondjuk idősgondozásban dolgoznak? Az összeg, amit keresnek, méltatlanul alacsony. Az elhivatottság az, ami motivál. De mégis, reménykedhetünk változásban?

Magyar Péter válasza:

Először is köszönjük a munkátokat és a kitartásotokat. Nem vagytok ezzel egyedül, de az biztos, hogy a szociális szféra az egyik legalulfizetettebb, és leginkább magára hagyott szférája a magyar társadalomnak. Bódis Kriszta vezeti a TISZA társadalompolitikai munkacsoportját, akinek az életútja maga egy példa arra, hogy hogyan lehet ezt másképp csinálni. Ő a mi garanciánk.

Ez egy kiemelt terület lesz. Nemcsak a fizetésemelésről beszélünk, hanem a társadalmi megbecsültségről. Nyilván azzal nem lehet fizetni a boltban. Mégis fontos, hogy a becsületet visszaszerezzük, hogy újra legyenek képzéseink, mert ez egy nélkülözhetetlen szakma.

Egy részét kiszervezték már az egyházaknak, pedig ez abszolút állami feladat lenne. Azért fizetünk adót, azért fizetünk járulékokat, hogyha bármi problémánk van, akkor ez a szociális védőháló segítsen nekünk és fenntartson minket. Ez nem nagyon látszik megvalósulni, és tényleg köszönet azoknak a szociális munkásoknak, ápolóknak és egyéb, ezen a területen dolgozónak, akik erejüket megfeszítve dolgoznak, miattatok működik ez a rendszer.

Mondanám, hogy ez nem jó, de mégiscsak jó, mert az emberekről szól, és ti ezt hivatásként végzitek. Nagyon sok szakember dolgozik akár a sima szociális ellátásban, de említhetem a gyermekvédelmet is. Volt egy konferenciánk erről, egy egész napos konferencia a legjobb szakemberekkel, akik felvázoltak egy hosszútávú víziót, egy közép- és rövidtávú cselekvési tervet, hogy hova szeretnénk eljutni. Elmondták azt, hogy mi az, ami nem pénzbe kerül, csak annyit igényel, hogy a szakmai szervezeteket bevonjuk a döntésekbe, meghallgassuk, hogy mit lehetne jobban csinálni vagy kevésbé rosszul, és hát persze van, ahová költségvetési átcsoportosítások kellenek. És ugyan mindig költségként fogják fel a szociális területet, ahogy egyébként az egészségügyet is, meg az oktatást is, pedig ezek a legnagyobb befektetések. Hiszen, ha van egy jó szociális hálónk, védőhálónk, akkor nem esnek ki az emberek a normális életből.

Tehát, hogyha valaki bajba kerül, akár egészségügyi problémája van, akár munkahelyi problémája van, akár családi problémája van, nagyon sokan az utcán találják magukat, elveszítik a munkahelyüket is, és sodródnak több évtizeden keresztül. Ez sokkal többe kerül az államnak, mint hogyha van egy jó szociális szféra, vannak jó szociális munkásaink, akik tudnak segíteni akár az egészséges életbe visszajönni, akár a munka világába, akár mentál-higiéniés segítséget nyújtani neki, hogy ne csússzon ki alóla teljesen a talaj. De ugyanez igaz az egészségügyre. Minden forint, amit ott elköltünk, az sokszorosan térül meg.

A TISZA kormány középpontjában az ember fog állni.

Akkor is, ha gazdaságpolitikáról van szó, akkor is a közlekedésről, akkor is, ha egészségügyi oktatásról, környezetvédelemről. Nem az oligarchákról, hanem az emberekről.

Tudom, hogy ez most nagyon furcsának tűnik, hogy lesz egészségügyi minisztérium, hogy lesz szociális minisztérium, hogy lesz környezetvédelmi minisztérium, hogy lesz valódi vidékfejlesztési minisztérium, amit egy vidéki ember fog vezetni, aki tudja a problémákat, és talán ismeri a megoldásokat is és ismeri a vidékiek nyelvezetét is. Ezek kicsiségnek tűnnek, de 16 éve ezek nincsenek. Úgyhogy ez nem egy nagy teljesítmény, de azt tudom mondani, hogy nagyon fontos, hogy az egészségügyi miniszter, a szociális ügyekért felelős miniszter, vagy éppen az oktatási miniszter ott üljön a költségvetés tárgyalásánál. És addig ne hagyja azt elfogadni, amíg nem látja azt biztosítottnak, hogy az ott dolgozók, a szakdolgozók, akik jelenleg éhbérért dolgoznak, aki tényleg hazaszeretetből és a hivatásuk iránti alázatból maradnak ott, vagy mert sajnálják az embereket, hogy őket ott tudja tartani. Vagy éppen vissza tudja csábítani azokat, akik elmentek.

Ezt meg tudom ígérni, és ez sem kevés a jelenlegi körülmények között. És köszönjük a munkátokat még egyszer!