Nem is olyan régen Orbán Viktor egy politikai hőstörténetet osztott meg a Facebookon: miközben otthon épp lecsót főzött a feleségével, Donald Trump – ahogy fogalmazott – a világ egyik legerősebb embere – váratlanul felhívta őt, hogy győzze meg a magyar kormányt: váljon le az orosz olajról és gázról. Orbán ellenállt a kérésnek, mondván: nincs tengerünk, így nincs más alternatívánk sem.

A horvát államfő másnapi nyilatkozatában rácáfolt Orbán Viktor bombabiztosnak vélt indokára azzal, hogy világossá tette: a horvát LNG-kikötő kapacitása bőven fedezné a teljes magyar földgázigényt. A vezeték ott fut a határ túloldalán — csak csatlakozni kellene.

Ez több mint szakmai vita: ez azt bizonyítja, hogy az alternatíva hiánya nem tény, hanem politikai kifogás.

A megmagyarázhatatlan függelmi viszonyról Ruszin-Szendi Romulusz is értekezett. Mint írta:

Az orosz energiafüggőség nem pusztán gazdasági hátrány, hanem stratégiai kockázat. Aki Moszkva csapjára köti az ország jövőjét, az zsarolási lehetőséget ad egy háborúzó, agresszív hatalom kezébe. Egy felelős vezetőnek nem kifogásokat kellene keresnie, hanem diverzifikálni az ellátást és erősíteni a NATO keleti szárnyán fekvő ország védettségét.

Amerikából továbbra is egyértelmű jelek érkeznek. Matt Whitaker, az Egyesült Államok NATO-nagykövete a Fox Newsnak adott interjúban kijelentette: Amerika elvárja, hogy Magyarország végre lépéseket tegyen az orosz energiáról való leválás érdekében. Elmondta: miközben a régió országai már dolgoznak a függetlenedésen, Magyarország sem tervvel, sem konkrét intézkedésekkel nem készült — ez pedig súlyos stratégiai kockázat egy háború árnyékában élő országnak.

Mégis — Orbán Viktor továbbra is magát állítja be a hősnek, aki megállította az amerikai elnököt. De közben nem tudja (vagy nem akarja) megállítani azokat a problémákat, amelyek valóban rombolják az országot: a magas inflációt, a kivándorlást, az egészségügy és oktatás mély válságát, és mindenekelőtt a korrupciót.

A kormány narratívája szerint minden külső erő Magyarország ellen van, de a tények mást mutatnak: a világ segíteni akar abban, hogy leváljunk az orosz energiáról, és ezzel erősödjön az országunk biztonsága. Magyarország mégsem tesz egy lépést sem ebbe az irányba.

De miért nem? Ruszin-Szendi Romulusz is rávilágít a disszonanciára: A kapacitás adott. A nemzetközi támogatás adott. A stratégiai szükségszerűség egyértelmű.

Miért ragaszkodik hát Orbán Viktor makacsul ahhoz, hogy továbbra is Moszkvától függjön az ország jövője?

Ruszin-Szendi Romulusz szerint ez a kérdés már nem gazdasági vagy földrajzi, hanem nemzetbiztonsági. És amíg erre nem kapunk őszinte választ, addig kimondható: Orbán Viktor nem megvédi, hanem kiszolgáltatja Magyarországot.

Nem a tenger hiányzik — hanem az akarat és a felelősségvállalás. Magyarország lehetne biztonságosabb, kiszámíthatóbb és szabadabb is. A konyhai történetek azonban nem pótolják azt a politikai döntést, amelyre ma leginkább szükség lenne: felszabadítani az országot az orosz energia és az orosz befolyás alól.

A képen a létező, kézzel fogható alternatíva: a horvát LNG-terminál látható.