A nagykátai fórumon egy férfi nem gazdasági számokról, nem politikai stratégiákról kérdezte Magyar Pétert. Egyszerű, de annál szívhez szólóbb kérdést tett fel:

„Láthatod, hogy milyen sokan eljöttünk mi tápióvidéki emberek, mert kíváncsiak voltunk a TISZA jövőképére. Nekem csak egyetlen kérdésem lenne: amikor a TISZA átveszi majd a kormányzást, mennyire lesz fontos neked a vidék és benne a mi otthonunk, a Tápió-vidéke?”

A kérdés láthatóan megérintette Magyar Pétert, aki felidézte tavaszi békéért és összefogásért tett 300 kilométeres, Budapesttől Nagyváradig tartó gyalogútját. Az út elején, amikor Úriból Tápiómentére érkezett a naplementében, a falubeliek nagy szeretettel és frissen sült pogácsával várták. Gyerekek meséltek neki sorsukról, gondolataikról, az útépítő munkások pedig a műszak után siettek, hogy a falu határában találkozhassanak vele. „Ez egy olyan élmény volt számomra, amit soha nem fogok elfelejteni” – mondta.

Magyar Péter hozzátette, hogy amikor majd a Parlamentben leteszi az esküt, ezek a pillanatok jutnak eszébe. A nyugdíjasok kérdései, az egyedülálló édesanyák történetei, vagy éppen a tápiómenti emberek szeretete.

„Ezért fontos, hogy egy politikus minél többet legyen a városok és falvak közösségeiben. Nekünk egy emberséges országot kell építenünk, ahol mindig az ember áll a középpontban – legyen az itt a Tápió-vidéken, vagy bármely más magyar településen” – hangsúlyozta.

Az esemény végén Magyar Péter külön is köszönetet mondott a tápiómenti közösség támogatásáért. Elmesélte, hogy irodája falán ott lóg az a fénykép, amely azon a naplementés estén készült, emlékeztetve őt arra, miért olyan fontos ez a vidék. A kérdező ezzel zárta a beszélgetést:

„Számíthatsz ránk, mi is számítunk rád. Kérlek, gondolkodj így a jövőben is, és ne felejts el bennünket.”