A TISZA honvédelmi szakértője Facebook posztban írt arról, hogy mennyire fontos, hogy egy országnak megfelelően működő nemzetbiztonsága legyen és hogy az tényleg a nemzet biztonságáról szóljon. Sajnos Magyarországon nem ez az elsődleges cél. A kiszolgáltatottság, az idegen hatalmaknak való kitettség nem biztonságos. Legalábbis nem a nemzetnek, legfeljebb a kormányzat belső köre profitál belőle. De kell ez nekünk?

A volt vezérkari főnök a következő gondolatokat osztotta meg ezzel kapcsolatosan:

„A titkosszolgálatok kérdése az egyik legérzékenyebb pontja a modern nemzetbiztonságnak – és Magyarországon különösen élesen látszik, hogy a Fidesz ezt az eszközt nem a haza, hanem a saját hatalmának védelmére használja. A szolgálatok feladata elvileg az ország védelme lenne, de ma nálunk nem az orosz befolyás visszaszorítása, nem a kiberhadviselés elleni fellépés és nem a hibrid támadások kivédése zajlik. Helyette újságírókat, civileket és ellenzékieket figyelnek meg, miközben a valódi fenyegetések ellen védtelenek maradunk.

A Pegasus-botrány világosan megmutatta: Magyarországon a titkosszolgálat politikai bunkósbot lett. Ehhez kapcsolódik a Szuverenitásvédelmi Hivatal is, amelyet a kormány „nemzetbiztonsági” színekben ad el, de valójában arra jött létre, hogy a kritikus hangokat elhallgattassa és minden másként gondolkodót „külföldi ügynökként” bélyegezzen meg. Ez nem védelem, hanem fenyegetés – nem az ellenséggel szemben, hanem a saját állampolgáraival szemben.

Közben a világban az EU és a NATO évről évre erősíti a kiberbiztonsági stratégiákat, fejlesztik a dezinformáció elleni védelmet, és közös hibridvédelmi központokat működtetnek. A balti államok példája mutatja, hogy lehet szövetségben és felelősen megvédeni a társadalmat az orosz agresszió minden formájától. Nálunk viszont a titkosszolgálat figyelmét elviszi a belső ellenségnek kikiáltott magyar polgár megfélemlítése, miközben a valódi ellenség nyugodtan építheti befolyási hálózatát.

Ez a legnagyobb árulás. Mert a haza védelme nem azonos a hatalom védelmével. Amikor a nemzetbiztonsági intézményeket politikai rendőrséggé silányítják, akkor nemcsak a szabadságunkat veszítjük el, hanem a biztonságunkat is. A magyar állam így nem erősödik, hanem gyengül, és pontosan azok előtt nyitja ki a kaput, akik valóban veszélyt jelentenek a jövőnkre.

És van itt egy katonai szempont is: hogyan várhatjuk el a magyar katonától, hogy szükség esetén az életét áldozza a haza védelméért, ha közben a titkosszolgálat nem a hazát, hanem a párthatalmat védi? A honvédség ereje a hitből és a bizalomból táplálkozik – ha ez elvész, nem marad semmi. A katonát a nemzetnek kell vezetnie, nem a párt érdekeinek.”