November 4-én hajnalban a szovjet hadsereg megindította a támadást Budapest és az egész ország ellen. A forradalom, amely néhány napra szabadságot és reményt adott Magyarországnak, vérbe fojtották. Ez a nap ma nemzeti gyásznap – a levert forradalom, a megtorlás és a hősi áldozatok emléke. De a szabadságvágy, amely 1956-ban fellobbant, mindörökre ott maradt a magyarok szívében.

5 óra 20 perckor a Kossuth Rádióban hangzott el Nagy Imre drámai üzenete, amely örökre bevésődött a nemzeti emlékezetbe:

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke.
Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.
Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van.
Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

A világ ekkor megismerte a magyar nép bátorságát. 1956 nem csupán néhány hét volt a történelemben: örök példája annak, hogy a szabadságért mindig érdemes kiállni.

A TISZA közössége ma fejet hajt azok előtt, akik életüket adták a szabadságért, és azok előtt is, akik túlélték a megtorlás éveit, de soha nem felejtettek.

A forradalmat az orosz erők leverhették, de a magyar szabadság eszméjét nem lehetett legyőzni.

November 4. a veszteség napja, de egyben a reményé is: emlékeztet minket arra, hogy a szabadságvágy nem elpusztítható. Mindannyiunk feladata, hogy ezt a lángot továbbvigyük.

Emlékezzünk ma együtt – csendben, tisztelettel, és a szabadság örök lángját őrizve.

Fotó: Fortepán