Méhek zümmögése, házi lekvárok illata, és vegyszermentes szőlősorok között telt a nap, ahol nemcsak a helyi ízekkel, de egy országosan is példaértékű kezdeményezéssel ismerkedett meg.

A Nyitott Porták civil mozgalom közel harminc zalai település termelőit fogja össze. Olyan kistermelők dolgoznak itt, akik nem a szupermarketek polcain, hanem saját udvarukban várják a vevőket. Vásárlás közben történeteket is kapnak az emberek: hogyan készül a szörp, miért fontos a méhek rezgése, vagy hogyan lehet három gyerek mellett is kézműves lekvárokat főzni.

A rendszer egyik különlegessége, hogy a gazdák nem konkurensek – épp ellenkezőleg. Ajánlják egymást, átirányítják a vásárlókat, segítik a másik termelőt. Ez a bizalom alapú termelői modell nemcsak a helyi közösséget erősíti, hanem alternatívát is nyújt a multik tömegtermékeivel szemben. Október 4-én a Nyitott Porták elnevezésű rendezvény keretei között bárki ellátogathat hozzájuk, hogy ezt személyesen is megtapasztalja.

A beszélgetés során egy hatvan éve méhészkedő gazda is megosztotta a tapasztalatait Magyar Péterrel. Elmondta, hogy miközben a magyar méz világszínvonalú, a piacot elárasztja az olcsó, silány minőségű import – főként kínai és ukrán méz –, és az állam nem védi meg a hazai termelőket. „Miközben a magyar méhészt kiszorítják a támogatásokból, a polcokon található mézekről gyakran azt sem lehet tudni, hogy melyik országból származnak. Ez különösen érthetetlen úgy, hogy az agrárminiszter Nagy János maga is hobbiméhész. A gazda egy nagyon különleges kezdeményezést is elindított: apiterápiás házat is épített, ahol a méhek rezgésével gyógyít testi-lelki bajokat.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy Magyarországon is lehetne működő, országos termelői bolt- és portahálózat, ahogy ez már Franciaországban, Ausztriában vagy Észtországban régóta létezik. Nálunk azonban a jogi, adózási és bürokratikus akadályok nem segítik a termelőknek ezt a hagyomány és értékteremtő kezdeményezését.

A gazdák elmondták: nem állami támogatással, hanem saját zsebből finanszírozott közös marketinggel próbálják minél minél több emberhez eljuttatni üzenetüket. Azt, hogy termékeik, szolgáltatásaik nemcsak száz százalékban természetesek, hanem ezeknek a portékáknak lelkük, történetük van. Legutóbb tavasszal szerveztek összefogva Nyitott Porta Napokat, ahová 80–100 látogató is érkezett. Kampány nélkül korábban ennek ötöde volt a jellemző. A siker titka: az együtt gondolkodás, a közös munka, amihez nagy szükség lenne az állam szerepvállalására, támogatására is.

Magyar Péter a látogatás végén azt mondta: „Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és lelki kérdés is. Vidéken a helyi agrár oligarchák helyett azokat a termelőket kell támogatni, akik valóban értéket teremtenek.” A Nyitott Porták nemcsak piacot, hanem példát is teremtenek: hogyan lehet a vidéki élet újra élhető, fenntartható és közösségépítő. És ami még fontosabb: hogyan lehet újra hinni abban, hogy a falvakban nemcsak túlélni lehet, hanem valóban úgy élni, hogy jó legyen ott lakni, dolgozni, vállalkozni.

A zalai portákon a finom szörpök, mézek, borok, lekvárok kóstolása, vásárlása mellett a jövőt is meg lehet tekinteni. Egy olyan Magyarország jövőjét, ahol a vidéki élet nem hátrány, hanem lehetőség. És ez az, amit a TISZA is képvisel.