A Tiszta Hang podcast legújabb különkiadásában Magyar Péter Csézy Erzsébettel beszélgetett, akit a TISZA a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 07. OEVK országgyűlési képviselőjelöltjeként mutatott be – ezzel teljessé vált a 106 jelöltből álló csapat. A műsorban egy sokoldalú, erős helyi kötődésű, országosan is ismert alkotó portréja rajzolódott ki: az énekesnőé, aki 2008-ban Magyarországot képviselte a Eurovíziós Dalfesztiválon, ma pedig Mezőkövesd és a környék 54 településének hangját szeretné elvinni a Parlamentbe.

A beszélgetés felidézte első találkozásukat a választások előtti napon a Hősök terén tartott kampányzárón. Csézy elmondta, hogy a nyilvános kiállás számára belső kényszer volt – részben azért, mert művészként felelősséget érez a közösségért, részben pedig azért, mert akkor már gyermekét várta, és – ahogy fogalmazott – még erősebben szembesült azzal, „milyen lesz a kislánya jövője”. Ahogy fogalmazott: Ott kellett lennem.

A műsor egyik visszatérő gondolata a megosztottság meghaladása volt. Csézy hangsúlyozta: jobboldali értékrendből érkezik, férje ugyanakkor baloldali – mégis közös nevezőn tudnak maradni. Üzenete egyszerű: ne legyenek megosztva az emberek, és egy nyugodtabb országban ne az legyen a lényeg, ki milyen oldalon áll, hanem hogy működnek-e a mindennapok. Az ő víziójában az emberek nem is tudják, kik dolgoznak benn a Parlamentben. Csak annyit tudnak, hogy jól működik az ország.

Csézy identitásának központja Mezőkövesd és Matyóföld. Családja az 1700-as évektől kötődik a matyó népművészethez, nagymamája a családi hagyomány utolsó népművésze volt. A közeg számára nem múlt, hanem muníció: otthon-élmény, amelyből mindig töltekezni tud.

A hagyományt nem vitrinekbe zárná: ruhatervezőként azt tartja fontosnak, hogy a motívumok frissen, a mai fiatalok számára is hordhatóan jelenjenek meg. A beszélgetésben szó esett arról is, hogy munkájával a magyar kultúrát külföldön is képviselte – többek közt Tokióban és Yokohamában –, és hogy a mezőkövesdi örökséget sokszor új nyelvre fordítva teszi érthetővé.

Csézy arról beszélt, hogy gyerekkora óta énekesnek készült, édesanyja énektanárként segítette. Énekművész diplomáját a Miskolci Egyetemen szerezte, később világossá vált számára, hogy a popzene áll hozzá a legközelebb. Az Eurovíziót sorsfordító állomásként idézte fel: a városában annyira szurkoltak neki, hogy még a templomba is imát szerveztek érte. A tény, hogy egy vidéki kisvárosból jutott el nemzetközi színpadra, máig meghatározó élmény számára.

A műsor személyes részei közé tartozott az anyaság és a család mindennapi ritmusa: Csézy elmondta, kislányukat – akire évekig vártak – eddig sem, és ezután sem szeretnék másra bízni, a kampány időszakában is felváltva lesznek vele a férjével.

A beszélgetésben felbukkant a társadalmi szolidaritás témája is: Csézy arról beszélt, hogy férjével hosszú ideje segítenek rászorulóknak, sokszor csendben, nyilvánosság nélkül – és hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban találkoznak a létbizonytalanság legfájdalmasabb formájával, amikor valaki már temetésre kér segítséget.

Csézy döntésének középpontjában a helyi közélet állapota áll. A mezőkövesdi térségben sokan félnek megszólalni, rendezvényre menni, véleményt vállalni – ő pedig példát szeretne mutatni, hogy merjenek élni az emberek, és visszakapják a normalitást: azt, hogy bármilyen közösségi eseményre el lehet menni megbélyegzés nélkül.

A körzet problémái között a műsor több témát is érintett. Az elvándorlás és kiürülő középosztály, a fiatalok hiánya a településekről. Egészségügyi nehézségek: háziorvosi praxisok betöltetlensége, ellátási gondok, helyi intézmények leépülése. Szülészeti és családalapítási biztonság: kiszámíthatóság hiánya, választási lehetőségek szűkülése. Helyi értékek leromlása: közösségi terek, infrastruktúra, turisztikai adottságok (példaként szóba került a Zsóri fürdő is).

Csézy felidézte: több alkalommal is készített ruhát Karikó Katalin számára nemzetközi megjelenésekhez – és azt mondta, ennél „méltóbb helyen” aligha viselhetnék az általa tervezett, népművészeti ihletésű darabokat. A történet egyszerre szólt szakmai büszkeségről és arról a hitről, hogy a helyi gyökerek a legnagyobb távlatokban is értéket jelentenek.

A beszélgetés végén Magyar Péter azt hangsúlyozta: Csézy nem hivatásos politikus, hanem a saját területén bizonyított alkotó és közösségi ember – és szerinte épp ilyen emberekre van szükség a közéletben. Csézy pedig úgy fogalmazott: azért vállalja a jelöltséget, mert nem akarja a fotelből végignézni, mi történik a szülőföldjén.

Csézy tősgyökeres, helyi jelölt, a térséget nem kampánytérképről ismeri. Művészként, anyaként, közösségi emberként a mindennapok felől beszél a politikáról: szolgálatként, felelősségként – és esélyként arra, hogy ebben az elnyomott, leuralt OEVK-ban is újra szabadabb, élhetőbb legyen az élet.