Elgörbült sínek, elkorhadt talpfák, rozsdás, kicsavarodott vagy hiányzó síncsavarok, 10–20 km/órás sebességgel döcögő szerelvények. A TISZA szerint ideje újra sínre tenni a magyar vasutat.

Különösen visszás a helyzet, ha megnézzük, mire jut pénz a közelben: a Mezőhegyesi Ménesbirtokra sok tízmilliárd forint közpénz áramlott. A szarvasmarhák vízágyat kaptak, a kastélypark makulátlan gyepet, majd az egész birtok egy alapítványhoz került. Eközben a MÁV teljes éves karbantartási költségvetése nem éri el a 20 milliárd forintot. A vidéki emberek közlekedésére nem jut forrás – csak széteső talpfák és egyre lassabb, egyre ritkább járatok. Erről számolt be Magyar Péter kedd reggeli közösségi bejelentkezésében.

„Baross Gábor, a vasminiszter vasutat épített a köznek. Lázár kastélyt önmagának. Baross országot épített, Lázár karriert próbált” – mondta Magyar Péter.

A TISZA más jövőt képzel el. Nem újabb szalagátvágásokat és látványberuházásokat, hanem alapvető, mindennapi fejlesztéseket. Olyan vasutat, amely megbízható menetrendet, karbantartott pályákat, működő szerelvényeket és tiszta, használható állomásokat kínál. Olyan közlekedést, amely nem akadályozza, hanem segíti az emberek mindennapjait. Amely nem leszakítja a régiókat – hanem összeköti őket.

A vasutas szakma is segítségért kiált. Egykor a vasutas a közösség megbecsült tagja volt – ma sokan közülük a túlélésért küzdenek. Rossz körülmények között, alulfizetve dolgoznak, és így tartják működésben a MÁV-ot.

A vidék élhető, kiszámítható közösségi közlekedést érdemel. Esélyt a mobilitásra – és ezen keresztül a boldogulásra is.