Magyar Péter folytatta a gödi akkumulátorüzem szabálytalanságainak feltárását. A sorozat második részében egy korábban a Samsung SDI-ben dolgozó tanú beszélt arról, mit tapasztalt több év alatt a gyár működésében.

Attila szerint már a tervezés pillanatától észlelhetőek voltak a problémák: az építészeti, munkavédelmi, közegészségügyi és munkaegészségügyi szempontok, sőt sugárvédelmi szabályok terén is hiányosságok voltak. Kiemelte a légtechnika alulméretezését és hibás kialakítását, ebből adódóan az egyes helyiségek kapcsolatban maradtak, ezért ha valahol veszélyes anyag szabadult ki, a levegőáramlás révén más területekre is átjuthatott. Attila elmondta, hogy ezt már az építési engedélyezéskor észlelni kellett volna.

A beszélgetésben szó esett a legnagyobb egészségügyi kockázatot jelentő anyagokról is. Attila szerint a katódgyártásban használt porok - nikkel-, kobalt- és mangánvegyületek - a mixing területén jelentették a legnagyobb veszélyt, de a nem megfelelő elszívás miatt nem zárható ki, hogy a szennyeződés a gyár más részeibe is eljutott. A por lerakódását fekete színű ülepedés jelezte, a tetőn megjelenő elszíneződések is erre utalnak.

A magzatkárosítóként is ismert NMP oldószer kapcsán Attila arról beszélt, hogy technikai hibák, szakszerűtlen kezelés vagy nem megfelelő tárolás esetén a talajba, talajvízbe, felszíni vizekbe is kijuthatott. A folyékony oldószerek akár nagyobb távolságra is eljuthatnak, mint a por jellegű szennyezők. 

A munkavédelemről szóló rész különösen súlyos képet festett. A gyár indulásakor nem voltak a kockázatnak megfelelő egyéni védőeszközök: a mixing területen sokáig egyszerű orvosi maszk jutott a dolgozóknak, ami nem véd a rákkeltő porok belélegzése ellen. Csak később kezdődött meg a megfelelő légzésvédők előírása és bevezetése. Felmerült az is, hogy a tűzjelzők érzékelőiben lévő izotópkapszulákat engedély nélküli hozták be.

A külsősök helyzete különösen aggályos volt. A takarítást és bizonyos feldolgozói feladatokat végző alvállalkozók munkavállalóinak a kezdetben sem védőeszközük, sem megfelelő munkaruhájuk, sem foglalkozás-egészségügyi ellátásuk nem volt. A rendszeres vér- és vizeletvizsgálatok bevezetésecsak csak 2018-ban kezdődött el.

A hatósági kontrollról Attila azt mondta: voltak ellenőrzések –  főként katasztrófavédelmi és munkavédelmi –, ám egy idő után a hatóságok jelenléte megritkult, sőt belső információik szerint megtiltották bizonyos ellenőrzések lefolytatását. A hatósági kötelezettségek előírása esetén előfordult, hogy a gyár egyszerűen figyelmen kívül hagyta azokat. A beszélgetésben felmerült az is, hogy ellenőrzések előtt időszakosan áthelyezhettek anyagokat, hogy a tárolási mennyiségekre vonatkozó határértékeket ne lépjék át.

Attila beszámolója szerint a sugárzó berendezések (röntgen, vastagságmérők) esetében is előfordult engedély nélküli áthelyezés, dokumentálatlan módon. Emellett szó esett balesetekről és rosszullétekről: kisebb sérülések mellett ájulásos, irritációs esetekről, valamint egy majdnem végzetes áramütésről, és porleválasztókhoz köthető tüzekről, robbanásokról. Attila elmondta, a dél-koreai központi üzemben a szabályokat betartják, a gondok a magyarországi egységre voltak jellemzők. 

Magyar Péter felvetette a politikai felelősség kérdését. Egy több ezer embert foglalkoztató veszélyes üzem ilyen hiányosságok mellett nem működhetett volna politikai jóváhagyás nélkül. A TISZA továbbra is várja a gyár vezetésének válaszait, és újabb tanúk jelentkezését is ösztönzi: a bejelentéseket az [email protected] címre várjuk, szükség esetén  jogi segítséget és természetesen anonimitást biztosítunk. 

Nem lehet tovább hallgatni: itt az idő kiállni az azonnali, független vizsgálatért, a jelentések nyilvánosságáért és a felelősök megnevezéséért a petíció ezen a linken érhető el.

A cikk alapjául szolgáló videós interjú itt található.

A sorozat első interjúja itt olvasható.


A korábbi videós interjú itt érhető el.