Rápli Róbert Szombathelyen született, itt járt iskolába, és harminc éve itt alapított családot. A városhoz ezer szál köti: rokonsága ma is itt él, és több mint egy évtizede vezeti a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumot. Emellett 28 éve irányítja a szentgotthárdi fúvószenekart. Élete a tanításról és a közművelődésről szól. Tanári, történelemtanári és ének-zene tanári diplomáit szakvizsgázott pedagógus- és közoktatási vezetői képesítések egészítik ki. Számos kulturális és civil szervezet tagjaként mindig a közösségért dolgozott.

Róbert szerint eljött az ideje egy új rendszerváltásnak – nemcsak politikai, hanem erkölcsi értelemben is. Hisz a szólás- és sajtószabadságban, a tanügyi szabadságban, és abban, hogy az embereknek ismét hinniük kell egymásban. Célja, hogy Szombathelyen csökkenjen a szolidaritási adó, fejlődjenek az utak, és újra az önkormányzat irányítása alá kerülhessenek az iskolák fokozatosan, ha azt az önkormányzat vállalja. Fontos számára a fiatal családok támogatása és a város tisztasága. Úgy véli, Szombathely jövője az összefogásban és az együttműködésben rejlik.

Strompová Viktória 39 éves, Sárváron él a férjével, és tizenhat éve dolgozik idegenvezetőként. Angol-pszichológia szakon szerzett diplomát, több nyelvet beszél. A Sárváriakért Egyesület elnökeként és önkormányzati képviselőként naponta tapasztalja, milyen erő rejlik a közösségben, és mit jelent felelősen képviselni másokat. Magát magabiztos, alkalmazkodó, diplomatikus, tettre kész embernek tartja.

A rendszerváltást azért tartja fontosnak, mert nem akar korrupt, kizsákmányoló rendszerben élni. Hisz abban, hogy valódi függetlenséget kell adni az igazságszolgáltatásnak, meg kell szüntetni a nőket sújtó bérkülönbségeket, szembe kell nézni a családon belüli erőszakkal, és támogatni kell a társadalom legelesettebb tagjait.

Úgy érzi, azért lehet jó jelölt, mert már bizonyította: képes kampányt építeni, csapatot vezetni és közösséget szervezni. Egyéni képviselőként megtanulta a frakciómunka felelősségét, és azt is, hogyan lehet együttműködni eltérő nézőpontokkal.

Célja a helyi nyilvánosság újjáépítése, mert ma a körzet médiája erősen elfogult; az idősek ellátásának megszervezése a kisfalvas térségben; és az Ausztriában dolgozók hazacsábítása magasabb értékű munkahelyek megteremtésével.

Horváth Nándor Zsolt okleveles magyar-történelem szakos tanár, a fiatalabb generációk elhivatott nevelője és a magyarországi cigányság történetének kutatója. Az ELTE doktori hallgatójaként és nemzetközi tudományos társaság tagjaként abban hisz, hogy a tudás és a párbeszéd képes formálni a jövőt. Tanárként és kutatóként is az igazság, az emberség és a közösség szolgálatát tartja legfontosabbnak.

Nándor szerint a rendszerváltás nemcsak politikai, hanem erkölcsi fordulat is: azt jelenti, hogy a politika újra az emberekért van, nem pedig fordítva. Hisz abban, hogy a magyar közéletben a propaganda helyett érdemi vitákra, a megosztottság helyett együttműködésre van szükség. Célja, hogy élhető vidéket teremtsen, ahol egy fiatal jövőt találhat itthon, nem külföldön. Kiemelten fontosnak tartja a kórházi ellátás és a csatornarendszer fejlesztését, a kastélyok és középületek közösségi hasznosítását, valamint a környezet védelmét. Lelkiismeret, munka, szorgalom és hazaszeretet - ezek vezérlik mindennapi munkáját és közéleti szerepvállalását.